Huszonöt kilós, góliát dinnyék nőnek István földjén

Szerencsére sárga bélűből sincs hiány, legfeljebb azt sajnálhatják kedvelői, hogy igazán méreteseket – egy megtermett példány általában hat-nyolc kilogrammot nyom – ebből a fajtából csak elvétve kapni. Pedig megyénkben is terem sárga görögből húsz kiló fölötti! Méghozzá a Fegyvernek-Örményesnél gazdálkodó Huber Istvánnál, aki óriási, sárga bélű görögdinnyéit két másik fajta keresztezéséből nemesítette.

– Magyarországon csak körülbelül hat-nyolc kilósakat lehet kapni, az általam nemesített fajta ezt jóval meghaladja. Édesebbet, nagyobbat szerettem volna előállítani, azt ugyanis jobban el lehet adni, jobban keresik a vevők – árulta el az őstermelő, Huber István.

– A kerek Golden Grace fajtát kereszteztem a nagy méretű Colosseo görögdinnyével. Egy évtizedig kísérleteztem, úgy ültettem, hogy biztosítva legyen a keresztbeporzás. Három évvel ezelőtt termett először nagy, hosszúkás dinnye. Abban kilencvenkét darab mag volt, ezeket kiszedegettem, és a következő évben elültettem. Minden évben kiválogattam a legnagyobbakat a magok miatt.

– Észre lehetett venni, hogy évről évre termetesebbek termettek. Az idei legnagyobb sárga bélű görögdinnye huszonöt kilogramm tíz dekát nyomott, amikor leszedtük, de már tavaly is lett egy negyedmázsás, ami sárga bélű esetében óriásinak számít – mutatta meg a góliát példányt.

Egy kisebbet fel is vágott, így megtekinthettük, mi rejtőzik a héj alatt, sőt, meg is kóstolhattuk, és összehasonlíthattuk a kisebb, gömbölyű, „hagyományos” sárga bélű görögökkel. Valóban édesebb annál, másabb az íze, finomabb. Ráadásul sokkal kevesebb benne a mag, nyugodtan nagyot haraphatunk a húsából, amit sok fogyasztó szintén nagyra értékel.

– Az nem szerepelt a nemesítési tervben, hogy magszegény legyen, egyszerűen ilyenné vált – árulta el a gazda. – Egy dinnyének, ha sok a magja, azok körül a húsa elkezd megkásásodni, amit általában nem nagyon szeretnek az emberek. Ez a gond a keresztezett fajtámnál nem jelentkezik, épp a kevés mag miatt. Csak az a hátránya, hogy így nehéz szaporítani – mutatott rá István.

– Pont a nagy, hosszúkás darabokban alig akad mag, így ahhoz, hogy a következő évben is legyen mit elültetni, egy pótkocsinyi dinnyét meg kell hagynom. És nem elég, hogy olyan gyéren van benne mag, ami van, aközött is sok a fehér, úgy kell keresgélni a beérett feketét.

– Ha a félretett dinnyéket eladnám, az rengeteg pénzt jelentene. De ugye, ilyen magot sehol sem tudnék beszerezni. És manapság már Golden Grace magot se igen lehet kapni vagy nyolc éve, ami van, az már nem az eredeti.

Huber István három hektáron termeli a góliát sárga­bélűjét, különböző turnusokban palántázza mindig, hogy folyamatosan legyen nála frissen szedett. A kisebbeket persze eladja, jócskán van, ami már gazdára talált, jutott belőle a szolnoki piacra is. Vitték egészben és félbe vágva is. Dinnyéjét hordják még Romániába is.

– Valamelyik nap itt volt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, vitt dinnyét Nagyváradra. A nyolcéves fiával itt eszegettünk, végigkóstoltattam vele mindent, kijött a földemre is – mesélte. Úgy tűnt, nekik is ízlett.

István arról is beszámolt, hogy idén egyébként is jó termés lett sárga bélű görögdinnyéből, háromszor-négyszer annyit kötött, mint a piros bélű. Van most bőven.

– Kilóját háromszáz forintért adom, ami első osztályú, úgy mondjuk, hogy teli dinnye. Száz forintért vihetik, amiben kicsi dinnye korában keletkezett, úgynevezett szakadás van. De ez utóbbiak sem rosszak ízre, épp olyan lédúsak.

A Huber István által nemesített dinnyének nincs még külön elnevezése, aki érdeklődik, annak elárulja, mely fajták kereszteződése az eredmény. A munka azonban itt még nem ért véget: távlati célja, hogy sikerüljön harminc kilós példányokat is előállítania. Úgy legyen!