2019.07.16. 07:00
Ismernünk kell a digitális játszadozás pozitív hatásait is
Játszani jó dolog – akár gyerek, akár felnőtt az ember, ez nem nem változik az idők során. Legfeljebb a játék terepe.
Pár évtizede még sci-fibe illő ötletnek tűnt, hogy a számítógépen, a virtuális valóságban üssük agyon az időt. A mai tizenévesek, akik látványosabbnál látványosabb kalandtörténetekbe vetik magukat a számítógép képernyője előtt, elképzelni sem tudják, mekkora élményt jelentett egykor tizenéves fejjel leülni egy Commodore gépen futó ügyességi játék elé. Akkoriban még a később sokszor átkozott lövöldözős játékok káros hatásával sem riogatott senki. Igaz, hol voltak még akkor a stilizált repülők, űrhajók és az ellenséges ikonszerű szörnyecskék a valósághű ábrázolástól!
Ma már egyaránt vannak ellenzői és hívei a digitális játszadozásnak. A valóságtól való elfordulás veszélye, a játékfüggőség persze fenyegethet fiatalt, öreget, ha megvan az illetőben a hajlam.
De kár alapból pálcát törni e játékok felett.
Ma már nem egy kutatás igazolta e szórakozási formák olyan pozitív hatását is, mint a vizuális figyelem és a motoros működések fejlesztése, összehangolása, koncentráció javítása, gyorsaság, precizitás növelése – az a kvíz- és az oktatójátékok előnyeiről nem is szólva.
A szimulátor játékok révén olyan tevékenységekbe is belekóstolhatunk, amire a való világban talán soha nem lenne módunk: tengeralattjárót vagy helikoptert vezetni, óriásdaruval építkezni, cápákkal úszni, vagy meghódítani az Antarktiszt... És még nem is szóltunk magáról a játék öröméről.