izrael

2019.07.17. 19:54

Jászok kalandozása szentföldi tájakon – III. rész

Zarándokcsoportunk a továbbiakban zordabb tájon, a Holt tenger partján folytatta útját egy merénylettől rettegő, uralkodó sivatagi sasfészkéig, illetve a Genezáreti tóig, Jézus földi tevékenységének kiemelkedő fontosságú helyszínéig.

Szathmáry István

Etióp zarándokok keresztelője a Jordánban. Mögöttük az államhatár.

Fotó: Szathmáry István

Utunk ötödik napján a zsidó történelem egyik emlékhelyére, a júdeai sivatagban levő Maszada erődhöz indultunk. Utána egy szenzációs lelet helyére, a qumráni barlangokhoz, végül a Genezáreti-tóhoz mentünk. Közben útba ejtettük a Holt-tengert is, mivel az utolsó nemzedékekhez tartozunk, akik még láthatják a természetnek ezt az alkotását.

Egy több száz méter magas fennsíkon, közel kétezer éve épített palotát a Bibliában is megörökített Nagy Heródes király. Az épület később római őrhely, végül a zsidó történelem büszkén emlegetett fegyvertényének színtere lett. Többórás utazással értük el a palota szikláját, amire a túlélés ösztönétől hajtva a negyvenfokos melegben saját lábunk helyett a felvonó segítségével jutottunk fel. Így is ömlött rólunk a víz, amikor az erőd maradványaihoz érkeztünk.

Maszada sziklája az oda vezető felvonóval.
Fotó: Szathmáry István

Kérdésünkre, hogy miként tudták iderakni ezt a sasfészket, kísérőnk, Éva sommásan válaszolt: úgy, hogy senki sem élte túl, mire elkészült. Itt élni mindenesetre kevésbé lehetett megerőltető, mivel az épület a római palotaépítészet minden kényelmével rendelkezett. Az összegyűjtött esővízre alapozott fürdőtől a hűvös termekig minden kényelem várta lakóit. A Heródes halála utáni évtizedekben zsidó felkelők vették be magukat falai közé, és amikor a légiók hosszú ostrom után elfoglalták az erődöt, néhány asszonyt kivéve nem találtak élő lelket a falak között. Védői a megadás helyett a halált választották.

Az erről szóló egyetlen forrás, Flavius Josephus zsidó származású római történetíró szerint öngyilkosságot tiltó törvényeik miatt sorsolás alapján végeztek egymással. Csak az utolsónak kellett önkezével véget vetnie életének. Viták ugyan vannak e történet igazságáról, de Maszada azóta is a hősiesség szimbóluma az izraeliek számára.

Hadseregük újonnan avatott tisztjei is sokáig az erődben tették le esküjüket. Az itteni ásatások valóban felszínre hoztak olyan, névvel ellátott cserépdarabokat, melyek akár az említett sorsolás eszközei is lehettek. Az erőd romjain kívül a sivatagnak hála még az ostromló rómaiak táborai, illetve a falak megrohanásához épített feljáró is teljes épségben hirdeti a mérnökeik tudását.

Hasonló tájon találhatóak a világhírű qumráni barlangok is, ahol 1947-ben egy elveszett jószágát kereső beduin fiú cserépkorsókba rejtett régi írásokat talált. A Holt-tengeri tekercsek néven ismert iratok az ószövetségi Biblia legkorábbi ismert lejegyzései. Az itteni ásatások feltárták annak az esszénus közösségnek az emlékeit, házmaradványokat, rituális fürdőt, a műhelyt is az asztalok és tintatartók maradványaival, ahol a tekercseket másolták. Valószínűleg szintén a rómaiak végeztek velük, így maradtak hátra a környék barlangjaiban elrejtett irataik.

Ha már a beduinoknál járunk, útközben többször is láttuk szegényes táboraikat, ahol nehéz körülmények között élik napjaikat. Ugyanakkor teljes a szabadságuk, amit eddig sem a törököknek, sem az angoloknak, sem az izraeli államnak nem sikerült korlátoznia.

Beduin tábor a sivatagban. Szabadságukat többre becsülik a kényelmüknél.
Fotó: Szathmáry István

Természetesen nem hagytuk ki a Holt-tengert sem, aminek szomorú nevezetessége, hogy szemmel láthatóan pusztul. A víz utánpótlását biztosító Jordán folyó hozama nem elég a fennmaradásához, mivel az állandó párolgás mellett gyógyhatású adalékaiért is folyamatosan termelik ki vizét és iszapját. Mára a visszahúzódó víz miatt partja veszélyes omlásokat okoz, volt, hogy egy gyógyszálló teljes parkolóját elnyelte a beomló talaj. Ettől függetlenül lehet benne fürödni, így mi is megtapasztaltuk a magas sótartalma adta könnyű lebegést, miközben mogyorónyi sódarabok után kotorásztunk az iszapjában.

Következő állomásunk Quasr Al-Yahud volt a Jordán folyón, ahol Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápák is felkeresték Jézus megkeresztelkedésnek helyét. A keskeny folyó határvonal is Jordánia és Izrael között, és a korábbi fegyveres konfliktusok emlékeként ma is táblákkal jelzett aknamezők között vezet odáig az út. Most béke van, és a szent helyen, amit középen oszt ketté a határvonal, folyamatosan újítják meg keresztségüket a messze távolból jött zarándokok.

A kísérő atyák közreműködésével a mi csoportunk sok tagja is élt a lehetőséggel, bár nem úgy, mint a mellettünk levő etióp keresztények. Ők kötésig a vízben állva fogadták a papjuk által vödörből rájuk zúdított folyóvizet.

Etióp zarándokok keresztelője a Jordánban. Mögöttük az államhatár.
Fotó: Szathmáry István

A hely fontosságát mutatja, hogy Putyin orosz elnök jordániai látogatásakor II. Abdallah király hektárnyi földet ajándékozott a jordán oldalon az orosz egyháznak.

Az orosz jelenlét az ottani bevándorlók miatt Izraelben is észlelhető. Betlehemben például számos üzleten a héber, arab, angol felirat mellett oroszul is kiírják a tudnivalókat. De Oroszországból érkezett egyik szállásunk tulajdonosa és Genezáreti-tavi hajónk személyzete is.

A tóhoz, a Megváltó működésének fontos helyszínéhez utolsó nap érkeztünk, és már békés szépsége is megfogott bennünket. Jézus korában sűrűn lakták a környékét, és négy apostol, Simon, a halász, a későbbi Péter, bátyja, András, továbbá János és Jakab is innen származott. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a hegyi beszédet, itt járt a vízen, lecsendesítette a vihart, és csodát téve itt adott enni ötezer embernek.

A köves, sivatagos tájak után mintha a bibliai Paradicsomba csöppentünk volna. Miután a Közel-Kelet legnagyobb templomában, az Angyali üdvözlet bazilikájában, ahol Mária megkapta az örömhírt Gábriel arkangyaltól, megtörtént csapatunk búcsúmiséje, először a kenyér és halszaporítás templomát látogattuk meg, végül a nyolc boldogság hegyére mentünk, ahol Jézus tanított.

Magyarok szentmiséje. Balról jobbra Taczman András ministráns, Pintér Bálint és dr. Novák István atyák.
Fotó: Szathmáry István

Ekkor szálltunk hajóra is, ahol a helyiek gyakorlati érzékéről is meggyőződhettünk. Véletlenül éppen volt náluk magyar lobogó, amit a Himnusztól kísérve húztak fel az árbocra. Ezzel az aktussal köszöntünk el a Szentföldtől, miután a parton eltöltött ebédünket követően a repülőtérnek vettük az irányt.

A magyar zászló felvonása a Genezáreti tavon úszó hajónkon.
Fotó: Szathmáry István

Izraelről a napi hírek és más információk alapján tudtuk, hogy születése óta ellentétekkel teljes, feszültségektől zaklatott ország. Amikor ott jártunk, béke volt, nem sokat érzékeltünk a sajtóban felbukkanó konfliktusokból. Nem is azok megismerésére érkeztünk, róluk véleményt alkotni nem volt feladatunk. Mi olyan tanúságtevő emlékek megismerésének szándékával látogattuk meg ezt a földet, melyek hatása túlmutat minden időleges konfliktuson, emberi ellentéten.

Vágyunk maradéktalanul teljesült, ennek a megelégedett tudatában tértünk vissza szűkebb hazánkba a felejthetetlen Szentföldről.

Vége

Sorozatunk első két részét itt olvashatják:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában