Kavicsokból készíti műalkotásait a mezőtúri Szabó András

Akár egy elvarázsolt kert is lehetne a takaros kis porta, ahol az országalma mása mellett megannyi kisebb-nagyobb állvány, virágtartó található. A látvány pedig önmagáért beszél

– Sokszor van, hogy az elképzeléshez keresek alapanyagot, máskor egy kavics vagy fadarab formája ad ihletet. Rengeteg kővel dolgoztam már, sokfelől kaptam és hoztam őket. Erdélyből például rengeteget, de Svédországból szintén akad egy-két különleges darab – fejtette ki a művész. Aktív éveiben pedagógusként dolgozott, matematikát, testnevelést és még rajzot is tanított, így a kreatív irány közel áll hozzá. Bár saját bevallása szerint a kavicsalkotások sokkal mélyebb jelentéssel bírnak számára.

– Ez többről szól, mint egy hobbiról. Alkotás előtt és közben is teljesen ráhangolódom a kövekre, alapanyagokra. Pontosan tudom, melyiket miért választom ki és hová szánom. Ilyenkor a lelkemből szemlélem a születő alkotást – mondta.

András elárulta, hogy a kaspók általában egy hétig készülnek, és nagyjából tíz kilogramm körüliek. Egy drót alap segíti a munkát, ezt tölti ki cementtel, és ebbe kerülnek a gondosan kiválasztott, elrendezett kavicsok. Jó időben kint, a ház mellett kialakított műhelyben alkot, itt főleg a nagyobb méretű művek készülnek. Az apróbb, finomabb darabokat inkább a hideg idő beköszöntével, a négy fal között állítja össze. Ezek persze rövidebb idő alatt készülnek, súlyuk is jóval könnyebb.

– Persze az alapanyagok begyűjtése hosszadalmas folyamat. Sőt! Tulajdonképpen évtizedek óta tart. Ezeket a halmokat az elmúlt harminc évben gyűjtöttem össze, és persze mindig akadnak újabbak. A lányomat szintén rabul ejtették a kövek, tőle is rengeteget kaptam ajándékba – mutatott a műhely mellett heverő megannyi kupacra. András sok különleges kompozíciót és jelenetet álmodott meg a kövekből. A Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület épületében lévő kiállításon ezek jó részét megtekinthették az érdeklődők is, bár a koronavírus miatt kialakult helyzetben sajnos nem látogathatták túl sokáig.

– A témák változatosak, de szorosan kötődnek az ősmagyar hitvilághoz és a természethez – mondta. Arról szintén beszélt, hogy az alkotásaiban igyekszik visszaadni a kövek természetességét. Mivel ezek felülete a legtöbbször vizes, ő ezt a hatást egy különleges kavicsbalzsammal éri el. De még fontosabb a művek által tapasztalt élmény

– Számomra nagyon fontos, hogy kiben mit indítanak el az itt látottak, sikerül-e hatnom a lelkükre. Volt, aki azt mondta, ilyen békét és nyugalmat már régen érzett, mint itt, a kiállított műveim között. Azt hiszem, ez nagyon erős, pozitív visszajelzés.

Akad, aki emelővel dolgozik

András beszámolt arról, hogy hazánkban itt-ott azért akadnak kavicskézművesek, kavicsfestők és kavicsszobrászok is. Közülük ismer egy budapesti alkotót, aki monumentális méretekben álmodja meg a kompozíciókat, méghozzá közterekre. – Sokszor több mázsás kődarabokkal dolgozik, emelőkkel állítja össze az elemeket, és acélrudakkal rögzíti egymáshoz. Bámulatos művek készülnek az ilyen kövekből is – fejtette ki Szabó András.