Mégsem váltak be Újszász homoktövis-reményei

Az ültetvény mostanság elhagyatott, gondozatlan benyomást kelt – hívták fel rá figyelmünket helybéliek, akik szerint siralmas a látvány.

Fotók is készültek a területen, mely valóban nem tűnik szépen karbantartottnak. A sok ágon még télen is ott árválkodnak a betakarítatlan termések...

A város képviselő-testülete még 2011-ben döntött arról, hogy hosszú távú befektetésként – és a munkalehetőségek bővítését is elősegítendő – homoktövis-termesztésbe kezd. A magas vitamintartalmú, pozitív élettani hatású, az iparban is alapanyagként használt, bogyós termést hozó növényfaj telepítését az állam is támogatta.

A projekt már az ötlet felvetésekor is vitákat generált a testület tagjai között. Legfőképp azért, mert az önkormányzat a beruházáshoz a szükséges induló tőkét, forráshiány miatt, hitelfelvételből kívánta előteremteni. Az aggályok ellenére a többség végül megszavazta a tervezetet.

Az önkormányzat negyvenmillió forint keretű hitelszerződést kötött a Magyar Takarékbank Zrt.-vel, az ültetvény helyéül pedig egy, a város határában, közel tizenhat hektáron elterülő önkormányzati tulajdonú területet jelölték ki.

Ezzel kapcsolatban is voltak ellenvélemények, mivel jó minőségű, harminchét aranykoronás termőterületről van szó, amit többek szerint más, garantált nyereséget hozó haszonnövény termesztésére kellet volna inkább felhasználni.

A termesztés megkezdése előtt készült szakvélemény a homoktövissel kapcsolatban, mely előzetes számításokat is tartalmazott a növény jövedelmezőségével kapcsolatban. Ez egy hektárra vetítve hat-kilenc millió forint közötti árbevétellel és két-három millió forint körüli költséggel kalkulált.

A negyvenmilliós hitelkeretből egyébként több mit huszonkilencmillió forintot vettek igénybe. Az állam azonban az adósságkonszolidáció során ezt az összeget a kamattal együtt átvállalta.

Szakmai partnerként az önkormányzat egy rákóczifalvi céggel kötött szerződést. (Rákóczifalva szintén akkoriban kezdett homoktövis-termesztésébe).

Újszász 21 ezer 480 homoktövis-szaporítóanyagot vásárolt meg a cégtől, valamivel több mint tizenötmillió forint értékben, és helyi vállalkozó segítségével elültették a területen.

A növényfaj jellemzője, hogy három év kell, míg termőre fordul, így csak 2014-ben történhetett meg az első szüret, akkor közel hétszáz kilogramm bogyót takaríthattak be, míg a rá következő évben már kis híján tizenhat mázsát.

Molnár Péter polgármester ekkor nagyon bizakodó volt.

– Nagyon nagy ellenszéllel kellett dolgoznunk, megkérdőjelezték a szakmaiságot, a Facebookon és a helyi újságban is tiltakoztak, meg persze a testületi üléseken. De azt mondom, jó döntést hoztunk – vallotta akkor a település első embere, aki biztos volt benne, hogy a befektetés pár év alatt megtérül.

Munkát is biztosít hosszú távra, hiszen a növény termésideje húsz-huszonöt év, és nagyüzemi módszerekkel nem lehet karban tartani, szükség van kétkezi munkára. Ez elsősorban közmunkások foglalkoztatását jelentette.

Később, 2016-ban azonban visszaesett a termésmennyiség, nem érte el a száztíz mázsát sem, tavaly pedig csupán hatvanhét mázsa termett, ami aggodalmakra adott okot, és a továbbiak átgondolását tette szükségessé.

Jelenlegi állás szerit csak a mezőgazdasági állami támogatásoknak köszönhető, hogy a homoktövis-projekt nem veszteséges.

– Mint kiderült, a porzó és termő egyedek aránya nem volt megfelelő – mutatott rá a feltárt problémára Molnár Péter polgármester.

Az lenne a kívánatos, hogy tíz százalékban porzó és kilencven százalékban termő egyedek legyenek, ez az arány azonban jelenleg negyvenhat-ötvennégy százalékos.

A legutóbbi ülésén a képviselő testület is tárgyalta a tövis sorsát. Végül az a döntés született, hogy a területet négyhektáros parcellákra osztva, egységenként elkezdik a felújítani az ültetvényt. Jó kérdés persze, terhel-e valakit felelősség az előállt helyzetért, megelőzhető lett volna-e az arányok elhibázása...