Megszállottan fonja a szalmát és a csuhét az öcsödi iparművész

Díszek, tárolók, szalmakalapok, kitűzők, koszorúk és egyéb szalmából, csuhéból és gyékényből font tárgyak sorakoznak Bencsik Mártánál. Az öcsödi asszony már gyermekkorában is szeretett kézműveskedni, az első szalmakoszorúját édesanyjával fonta.

– Édesapám, bár kovács volt, szabadidejében szívesen font kosarakat, de édesanyámnak is jó kézügyessége volt. Gyermekkoromban sok babaruhát varrtam. Sőt az első csuhébabám is megvan még. Kissé csúnyácska, de fontos, hogy lássa az ember, honnan indult, és hol jár – hangsúlyozta a népi iparművész.

A békéscsabai kézműves szakiskolában tanult, akkor még kosárfonóként, hiszen a szalma-, csuhé- és gyékényfonást csak 1998-tól lehetett választani. Mindemellett játszóházvezetői képesítést is szerzett.

– Élveztem a tanulmányok néprajzi oldalát is, de különleges volt, hogy minden hétvégén más anyaggal dolgozhattuk, megtanultuk a rongybabakészítést, szövést, gyertyaöntést, de a bőrözést is – részletezte, majd hozzátette, hogy egy törökszentmiklósi kiállításon döntötte el, hogy a szalmát választja.

– Megfogott az anyag szépsége és egyszerűsége, amikor körbenéztem a kiállított tárgyakon. Kalapok, táskák, koszorúk, fonatok sorakoztak a teremben. Én is egy kalászkoszorúval készültem a kiállításra. Az ország számos pontjáról főleg idős fonók érkeztek, de volt köztük pár fiatalabb is, akik szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták el a fonás fortélyait. Próbálták újraéleszteni a szalmafonás hagyományát – mesélte Bencsik Márta, aki szerint sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen csodálatos dolgok készülhetnek egy ilyen egyszerű anyagból.

– 1991-től megszállottan fontam a szalmát anélkül, hogy bárki is tanította volna. Nem tudom, hogy lehet bennem ennyi kitartás. Talán mert nyári születésű vagyok, és a búzával együtt nőttem – tette hozzá mosolyogva. – Rengeteget tudnék dolgozni, mert annyi ötletem van, eleinte írtam még, de nem győzöm megvalósítani – hangsúlyozta.

Az Öcsödi Művelődési Házban a hagyományos mellett az aratási és a különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó díszek is megtalálhatóak, de akadnak csuhétermékek is.

– Elég hosszú idő telt el, mire nagyobb dolgokhoz kezdtem. Az egyik évben a budapesti Mesterségek Ünnepén szálas anyag volt a fő téma, arra készítettem egy franciaágyat, aminek két vége csuhéval van bevonva. Készült hozzá éjjeliszekrény is, de azt még nem találtam tökéletesnek. Az Országos Népművészeti Kiállításra újra elkészítettem. Az ágy és az éjjeliszekrény fa részét Szilágyi Imre asztalosmester készítette el diófából. Az országos pályázaton ezüst minősítést kaptunk.

– Ugyanezzel a mesterművel a Magyar Kézműves Remek díjat is elnyertük. Az elmúlt évben ugyanezen a pályázaton két ónémet szék rekonstruált másával nyertük el az elismerő címet, melyet már az apja nyomdokába lépett fiatal mesterrel, Szilá­gyi Gáborral készített el – mesélte büszkén a népi iparművész, aki a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként számos nyári táborban tanít kicsiket és nagyokat a szalma- és csuhéfonás rejtelmeire.

Bencsik Márta megszámlálhatatlan fonási technikát elsajátított az évek alatt. A nemzetközi táborok során a vajdasági és erdélyi mintákat is megismerhette.

– Az első ilyen alkalommal nagy rácsodálkozással vettük tudomásul, hogy a világ minden részén foglalkoznak szalmafonással – mondta, majd kifejtette, hogy délen inkább szalmaképeket, míg Erdélyben kalapokat készítenek.

– Én is ott vásároltam a kalapvarró gépemet, sőt ott tanultam meg az alapokat. Két év gyakorlás kellett, mire olyan kalapot tudtam készíteni, amilyet szerettem volna, és nem, ami sikerül – magyarázta. Hozzátette: közülük is egy csuhéból készült csipkekalap a kedvence, ami egy mutatós, elegáns viselet.

Az öcsödi népi iparművész az augusztusi Mesterségek Ünnepére készül, melynek fő témája ugyancsak a kalap és a kiegészítők lesznek.

Nem mindegy, milyen anyagot használ a fonáshoz

Nem elég a szalma fajtáját ismerni, tudni kell azt is, mikor érdemes begyűjteni, hogyan kell tárolni, hogy minőségileg is megfelelő legyen.

– Magam aratom le az anyag nagy részét sarlóval, és kis kévékbe kötöm. Aratás előtt, viaszéréskor vágjuk le, amikor a szár mustársárga színű. Egy viaszos réteg veszi körül a szálakat, ezért nevezzük úgy, hogy viaszérés. Ez egy vízlepergető réteg, ami sok napsütés és eső hatására, ha megbomlik, elkezd a szál gombásodni – avatott be az anyag részleteibe Bencsik Márta népi iparművész, majd hozzátette, hogy a szalma egy finom puha anyag, amiből nedvesítve fonnak.