Nem öröm a sísérülés, de mit tegyünk, hogy ne váljon rémálommá?

Számos család dönt úgy, hogy síelni, esetleg szánkótúrára indul. A környező országok havas hegycsúcsai különféle egyéb extrém sportra is hívogatnak.

Gyerekkoromban még a Zagyva-gátat választottuk úti célul. Hatalmas zsákokat szabdaltunk fel és osztottunk szét a csúszkáláshoz. Komoly munka volt kialakítani a megfelelő pályát, hogy végül egész hosszan suhanhassunk a domboldalon. Később azért már popsisíre váltottunk, ami még gyorsabb volt. Síelni még nem sikerült megtanulni, így alkalomadtán a külföldi utazásokon is leginkább a műanyag ülőkéket használjuk. Cikkünkben is olvashatják, hogy szinte bármelyik sport mellett döntünk télen, talán nem meglepő módon, mindet a kockázatos kategóriába sorolja a biztosító. A kaland és szórakozás hevében bármi megtörténhet, sokan tapasztalatlanul indulnak neki a hegyoldalnak.

Történt egyszer, hogy a család egyik tagja mindenkinél gyorsabban suhant a popsisín, egy bukkanó után viszont meglehetősen rosszul érkezett célba, keze furcsán állt. Kevésbé bízva idegen nyelvi tudásunkban, inkább egy közeli magyarországi kórházat választottunk az ellátás helyéül. Végül hat hétre gipszet kapott. Azóta sem szervezünk nyaralást biztosítás nélkül, főleg, ha külföldre utazunk, és mindig szem előtt tartjuk a határ távolságát. Ha netán komoly probléma állna elő…