Nívós díjat vehetett át a megyei levéltár restaurátora

A nemrégiben kitüntetett restaurátorral a levéltárban beszélgettünk.

– Idén harminc éve, hogy a városi levéltár munkatársa vagyok. Kezdetben kezelőként dolgoztam, később pedig középfokú könyv- és papírrestaurátori képesítést szereztem… – avatott be a kezdetekbe Ilona.

Hozzátéve, az elmúlt évtizedek alatt számtalan különleges irat akadt a keze ügyébe. Nem sokkal később pedig már kerültek is elő a régmúlt korok papíremlékei… Köztük egy utazólevél is.

– Ez az 1843-ból származó irat azt igazolta, honnan származott az illető. Akkoriban ugyanis, ha ilyen okmány nélkül utazott valaki, alaposan megbüntették – mosolyodott el.

Arról is beszámolt, a dokumentumot afféle „személyi igazolványként” használta a kor embere.

– Két évszázada ugyanis nem volt általános, ha valaki hosszú útra indult. Turizmus még nem létezett, a távolabbi helyek látogatása pedig jobbára csak a kereskedők és az arisztokrácia kiváltsága volt.

Az írott emlékek között kutakodva azonban újabb századokat repültünk vissza az időben.

– Legemlékezetesebb munkáim között szerepelnek a jászberényi török oklevelek. Ezek a 16. és 17. századi dokumentumok azért is rendkívül különlegesek, mert a kor szinte valamennyi arcáról tanúskodnak. Így a kereskedelemről, a háborús viszonyokról, de az adóztatásról is.

– A legérdekesebb részei pedig a tugrák. Avagy a török vezetők igényesen kidolgozott szimbólumai, melyek valójában egyedien megformált aláírások. A szultánok tugráit olykor finoman aranyporral is meghintették, hogy azok csillogjanak a napfényben… – részletezte.

Ezzel persze nem ért véget az érdekességek sora.

– Azt mondhatjuk, megyei szinten kevés családi iratanyag maradt ránk a régmúltból. A híres festő, Szinyei Merse Pál családjának 1715 és 1850 közötti levelezéseit azonban sikerült megőriznünk az utókornak. Emellett persze egyebeket is. Például Mátyás király oklevelét… – magyarázta a szakember.

Ilonának, mint mondta, nagy megtiszteltetésben volt része a napokban: Pécsett vehette át a levéltári dolgozók egyik legrangosabb kitüntetését.

– A Dóka Klára-díjat három évtizedes levéltári munkám elismeréseként kaphattam meg, melyre nagyon büszke vagyok – mosolyodott el. A szakember ugyanakkor reméli, a jövőben is számos papírritkaság megőrzésével segítheti a múlt emlékeinek megismerését.