Nyolcvan éve létesült a MÁVAUT-kirendeltség Szolnokon

De hát mi is volt ez a titokzatos hatbetűs monogram. Nos, előzményei még a két világháború közti időszakra nyúlnak vissza. Pontos jelentése pedig egyes magyarázatok szerint a MÁV és az Autóbusz összefésülése. A helyzet azért egy kicsit összetettebb. A szó jelentése Magyar Királyi Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme, amely 1935. január 1-jén kezdte meg működését.

A vasút-autó probléma az 1920-as években igen jelentős volt. Az egyre szaporodó, helyközi forgalmat lebonyolító gépkocsik a vasútnak nagy bevételkiesést okoztak. Nem az 1960-as években kezdődött a kötöttpályás járművek válsága, hanem már a két világháború között. Az európai államokban igyekeztek a vasút védelmére olyan törvényeket és rendeleteket hozni, amelyek a közúti teherfuvarozást korlátozták. Így történt ez hazánkban is 1927-ben az Államvasutak, a Déli-vasút, A GYSEV, ACSEV tehergépkocsi-fuvarozásra MAVART néven (Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalat Rt.) egy részvénytársaságot alapítottak.

Csakhogy a közszállítások lebonyolítása nem volt kifizetődő, így azután a magántőke kivonult a cégből. Mit csinált ekkor az állam? Nem egyből a vasútvonalak bezárásával és megszüntetésével kezdte, hanem kompromisszumos megoldást keresett. Ez a tipikus „kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” esete. 1930-ban ugyanis megjelent az úgynevezett autótörvény, mely a teher- és személyfuvarozást az állam jogának mondta, arra magánszemélyek csak ideiglenesen kaphattak engedélyt.

A MÁV a MAVART üzemeit saját kezelésébe vette, egyesítette a korábbi gépkocsiüzemével, valamint a postától átvett helyközi autóbuszjáratokkal. Az így létrehozott üzemeket egységes vezetés alatt, közvetlenül saját támogatása alá rendelte. Tehát a vasút létrehozta a saját autóbusz-közlekedését.

Az Államvasutak tulajdonába került üzem fokozatosan áttért a közlekedéstől elzárt területek becsatolására a forgalomba. Mindezen túl nemzetközi járatokat is szervezett.

A gépkocsiüzem igazgatóját a MÁV Igazgatóság elnökének rendelték alá. A MÁVAUT Budapesten működő központjához tizenhat vidéki főnökség tartozott, ezeket a központ közvetlenül irányította. Egy-egy főnökséghez tíz-tizennyolc autóbusz tartozott.

A főnökségek épületét általában a vasút tőszomszédságában építették fel. Így a vasútállomásra érkezett üzemanyagot könnyebben át tudták venni. Az első MÁVAUT-vonal a megyében 1935. május 15-én létesült, amikor Debrecen és Kisújszállás között rendszeres autóbuszjárat indult. 1939-ben Szolnokon MÁVAUT-kirendeltség létesült a Tomory úton (ma ennek a neve Indóház út) három autóbusszal. A kirendeltség állományát alkotta: egy kirendeltség-vezető, egy forgalmi előadó, egy szakmunkás, egy segédmunkás.

Épülete ma is megvan, a Közlekedési Felügyelőség működik itt. 1947-ben Magyarországon tizenhat MÁVAUT-főnökség és kirendeltség működött, összesen kétszáztizenhárom autóbusszal. Ebből a szolnoki főnökség tizennégy autóbuszt üzemeltetett.

A megye területén azonban nemcsak a szolnoki főnökség indított járatokat, más megyében lévő telephelyről is indultak MÁVAUT-buszok. Így például a békéscsabai főnökség hét, az egri kirendeltség kettő, a gyöngyösi főnökség három járatot indított, melynek egyik végállomása Jász-Nagykun-Szolnok megye területére esett.

Az államosítás a vasút autóbuszüzemét sem kerülte el, 1949. április 1-jével a MÁVAUT Nemzeti Vállalat jött létre. Alapfokú szervként a MÁVAUT-főnökségek forgalmi főnökséggé alakultak. Élükre forgalmi főnököt neveztek ki. A főnökségek alkották a körzeteket. Megyénkben a négyes körzethez tartozott a 28. sz. Jászberényi Főnökség, az ötös körzethez pedig a 29. sz. Szolnoki főnökség.

1953-ban a közúti közlekedést decentralizálták, az országos forgalmat lebonyolító MÁVAUT N. V. a régi formában megszűnt. A helyükbe lépő Autóközlekedési Vállalatok (AKÖV) már a Volán Vállalatok közvetlen elődjének számítottak.