Összefogással lett otthona az idős szolnoki hajléktalannak

Valami hasonló történt a megyeszékhelyen is a napokban: egy, az otthon melegére vágyó fedél nélküli embertársunk hajlékra talált, miután néhány jó szándékú őrangyal felkarolta őt.

„Nem kutyus, nem cicus, hanem emberi lény, és nem gazdit, meg alamizsnát keres, hanem értelmet az életének” – kezdte eképpen egyik facebook-bejegyzését egy szociálisan érzékeny hölgy, Nagy Éva. Nem hagyták nyugodni a látottak: „a Kossuth téri bolt előtt szokott melegedni egy (nekem) bácsi”.

Éva a többedik nap után már nem ment el szótlanul a földön ücsörgő mellett. Megállt, megkérdezte mire lenne szüksége az „emberi lénynek”, s miután a bácsi nem igényelte az alamizsnát, ezért csupán beszélgettek. Társalgásuk tartalmát pedig megosztotta a külvilággal: „Csak le akartam írni, hogy valami másra is jó legyen ez a nyamvadt facebook, mint időelcseszésre”.

Erre a posztra talált rá az ugyancsak humán-szenzoros Kleczli-Szabó Zsüliett, aki néhány nap alatt egy szerény otthonnak is beillő kislakást talált a nem dohányzó, nem alkoholizáló, nem balhés, csendes, barátságos „úri” embernek, Halász Andornak. Ugyanis nevük is van a csillagok alá kényszerült emberi lényeknek.

– Miután elolvastam Nagy Éva bejegyzését, azonnal tudtam, minden áron segíteni fogok ezen az emberen – szólaltattuk meg az egyik őrangyalt, Zsüliettet.

– Én is megkerestem Andor bácsit (a kort is tisztelve, szintén magázódnak – a szerző), s amikor magam is meggyőződtem arról, hogy javarészt önhibáján kívül került utcára, tudtam, mi a dolgom. Az egyik lakótelepi társasház egy kicsi, jócskán felújításra szoruló, üres lakását sikerült megszereznem a számára. Egy jó ideig itt nem háborgatja senki, mert az ingatlan tulajdonosa talán majd csak az év második felében akar vele valamit kezdeni. Addig tulajdonképpen ingyenes használatba adta.

– Ütött-kopott és üres volt, de tisztába tettük, a posztot és a történetet a facebookon követők segítségével némileg berendeztük. Van már a lakásban pici bútor, hűtő, mikro, használható a fürdő és a konyha is, a távfűtés okán jó meleg van – mutatott körbe a lakáson Zsüliett, amikor közösen meglátogattuk az emberi lényt.

Halász Andor kedélyesen fogadott bennünket, s mint mindig, ezúttal is hálásan köszöntötte jótevőjét. A bácsi, aki egyébiránt hatvan esztendős, szolnoki lakos. Be is tudná bizonyítani, ha személyi okirataitól nem szabadították volna meg azon könyörtelen ragadozók, akik az olyan kiszolgáltatottak életét keserítik meg leginkább, mint a hónapokig az utcán élő Andor. Egy, a rendőrség látókörébe is már régóta bekerült helyi család pedig a nyugdíját „gondozta”, s gondozná most is, ha megtalálnák.

– Nem nagyon megyek már ki az utcára – beszélgettünk el mi is Andorral.

– A hajléktalanok között nagyon sokan vannak, akik annak a családnak viszik az információt. Aprópénzért, amit azonnal szennypiára költenek – vall a flasztersorsról a férfi. – Engem pedig, épp a hitványabbak, leköpdösnek, megvernek, megaláznak. Tulajdonképpen épp az ilyen incidensek miatt nem mentem hajléktalan szállóra sem. Ott még a cipőmet is ellopták tőlem, míg aludtam – mesélte egyre sűrűbben elcsukló hangon, zokogva. Majd kissé összeszedte magát és korábbi, rendezettebb életéről is vallott:

– Szolnoki vagyok, valaha a 605. számú szakmunkásképzőben végeztem, mint gáz-, víz-, villany- és fűtésszerelő. A képesítésemmel a katonasághoz kerültem, egy idő után Pápára vezényeltek. Oda házasodtam, a feleségemmel közösen két gyermekünk született, egy fiú és egy lány. Már kirepültek. A katonaság okozta örökös ide-oda vezénylés, ügyelet, egyéb okok miatt néhány éve tönkrement a házasságom, s amikor már nagyon egyedül éreztem magam Pápán, hét éve hazajöttem Szolnokra. Azt gondoltam, műszaki őrmesterként kellek még a honvédségnek, de nem így lett. Nyugdíjas vagyok, de dolgoztam volna még a katonaságnál, ám nem kellettem. Hittem olyan embereknek, akiknek nem kellett volna, így kerültem az utcára – foglalta össze életének egy részét Andor. Aki ugyan nem kér segítséget, mégis, sokan támogatják ezzel-azzal.

A hajlékra lelt férfi sorsát és megsegítésének lehetőségét Nagy Éva, de manapság elsősorban Kleczli-Szabó Zsüliett facebook profilja alatt lehet követni.