2020.02.28. 20:00
Ötven éve az Új Néplappal kezdi a napot a szolnoki Ecsédi család
A repülőgép-szerelőként katonai szolgálatot vállaló Ecsédi Jánost 1970-ben helyezték Szolnokra. Mindig is a nyomtatott sajtó híve volt, már ideköltözése előtt is járatott megyei napilapokat. Viszont az Új Néplap az egyetlen, melyet ötven éve, minden reggel elolvas. A kilencvenedik életévében járó János és felesége, Eszter, szolnoki otthonukban fogadott bennünket.
Ecsédi János mindig is a nyomtatott sajtó híve volt
Fotó: P. Pusztai Nóra
– Ahogy emlékszem, 1970. március 1-jén kaptam kézhez az első megyei lapot, azóta is mindennap elolvasom az elejétől az utolsó betűig – kezdte a beszélgetést Ecsédi János, aki ötven éve előfizetője az Új Néplapnak. – 1968-ban Csehszlovákiában voltam katona, repülőgép-szerelőként dolgoztam. Amikor visszakerültem az országba, Szolnokra helyeztek. Korábban is járattunk napilapot, egyebek mellett Kalocsán és Kecskeméten, mert fontosnak tartjuk, hogy tájékozódjunk a minket körülvevő világról, érdekelnek bennünket a hírek. Mindennap várom a reggeli órákat – mondta János
– Se nem lát, se nem hall, amíg ki nem olvassa a napilapot – vetette közbe felesége, Eszter, aki kifejtette, hogy bár férje két bottal, nehezen jár, az Új Néplapért mindig leballag az első emeletről, majd amikor visszaér, beül a fotelbe, és végiglapozza a híreket.
A kilencvenedik életévében járó férfi mindent szívesen elolvas, ami a hasábokon megjelenik, különösen a sportot és az eseményeket kedveli. Harminckét éves katonai szolgálata után, a nyugdíjba vonulását követően az Alcsin lévő kertjüket gondozták, egyebek mellett virágokat nevelgettek.
Fotó: P. Pusztai Nóra
– A kerttel sem boldogulunk már, így eladásra szánjuk. Meg is hirdettük az Új Néplap apróhirdetései között. Szívesen jártam az ügyfélszolgálatra, a hirdetős hölgyek is megismertek már, az évek alatt személyesen fizettem elő a lapra, bár ez az utóbbi időben megváltozott. Hat éve, mikor a jobb lábamat térd alatt amputálták, azóta nehezen közlekedem – mesélte János.
– Minden reggel izgatottan várjuk a friss híreket. Nem mondanánk le róluk semmiért – vette át a szót ismét Eszter, aki a reggeli készítése után, inkább napközben forgatja az újságot. – Mondtam is múltkorában a postásnak, hozza csak továbbra is a lapot, mert nagyon szeretjük.
A beszélgetés során aztán néhány kivágott fotó és cikk is előkerült a fiókból. – Az érdekesebb cikkeket félreraktam, meg recepteket, amiket szerettem volna kipróbálni. Többször küldtünk be régi fotókat a szerkesztőségbe, amikor megjelentek, azokat is eltettem – húzta elő egy borítékból a férjéről katonakorában készült fotókat Eszter. Az elolvasott lapszámok sem vesznek kárba, ugyanis az előszobában kötegelve várják a dédunokák iskolai papírgyűjtését.
