2020.03.11. 17:30
Ötven évvel ezelőtt vonult le a folyón a Tisza-völgyi árvíz
Szolnokon, a Tiszaligeti sétányon a gyaloghídtól nem messze látható a „Történelmi vízmérce”, ahol a vízállásjelző mellett vízcsepp formájú emléktáblák figyelmeztetnek, hogy a „szőke folyó” mellett együtt kell élni annak áldásával és átkával. A vízmércén található az 1970-es évszám is, amikor Szolnoknál 909 centiméterrel tetőzött a folyó, nyugdíjba helyezve ezzel az 1932-es 894 centiméteres rekordot. Összeállításunkban az 50 éve történteket elevenítjük fel, amely „a Tisza-völgyi árvíz”, illetve „száz napos árvíz” név alatt vonult be a vízügyi krónikák sorába.
A történelmi vízmércén az 1970-es adat is látható
Fotó: Mészáros János
A szokatlanul magas vízállás kialakulásában bizonyára szerepet játszott, hogy 1969–70 telén rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullott le. Már kora tavasszal problémák jelentkeztek a Körösön és a Hortobágy-Berettyón. Februártól áprilisig több hullámban is hatalmas vízmennyiség vonult le a két folyón.
Megyénket az első félelmet keltő jelentés 50 éve, 1970. március 6-án érintette, amikor a Zagyva vízmércéje Jászteleknél elérte a 380 centit. Ennek lett a következménye, hogy a Tisza megyei szakaszán egymást követően öt árhullám is levonult. Az első még február közepén megjelent, a második március elején ért el bennünket. A harmadik április közepén szaladt le.
Május közepén a sok eső és vihar hatására ismét megindult egy árhullám a Felső-Tiszán, aminek következtében Szolnoknál május 30-án 909 centiméteres vízállás következett be, amely 15 centivel haladta meg az eddigi legmagasabb szintet. S végül tetézte a bajt, hogy júniusban a Körösön és a Hortobágy-Berettyón a rendkívüli esőzések hatására ismét megnövekedett a vízszint. Alig vonult le ez az árhullám, június 24-én elérte Szolnokot is az ötödik hullám, ami azonban „csak” 845 centiméteres vízállást eredményezett.
Végül az árvíz Szolnok megyében nem okozott akkora károkat, mint a Felső-Tisza vidékén, főként Szabolcs-Szatmár megyében. Ott egész falvakat öntött el a rohanó víz.
A korabeli filmhíradók megdöbbentő képekben mutatták be a vízben álló házakat, a térdig vízben gázoló menekülő lakosokat.
Nagyon sok helyen a honvédség katonái mentették az embereket, csónakon, gépkocsival, amin csak lehetett. Ott kritikussá vált a helyzet, mivel az országhatáron kívül történt gátszakadás miatt néhány szabolcsi település víz alá került. Később a vonaton néhány ott dolgozó embertől azt hallottam, „a románok átvágták a gátakat és magyar területre engedték a vizet.” De mindez inkább csak pletyka volt!
Szolnok megye még a szerencsésebbek közé tartozott! Zagyvarékason és a megyeszékhelyen került sor kitelepítésre, ahol az ártéren lakókat költöztették el, körülbelül 760 főt. A legkritikusabb időszakban, május 30-án legalább 9 ezer ember küzdött a gátakon.
„Katonák, civilek egyetértésben küzdenek”, ezzel a címmel jelent meg a Szolnok Megyei Néplap 1970. május 30-i száma. Valóban, az akkori vezetés a legszélesebb társadalmi összefogást rendelte el. Kollégám mesélte: ő gimnáziumba járt akkor, az ottani KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) mozgósította tagjait egy kis homokzsákrakásra. Persze nem volt kötelező, csak ajánlatos!
Fotó: Mészáros János
A védelem irányítására májusban létrehozták az Ár- és Belvízvédelmi Területi Bizottságot, amely koordinálta a vízügyes szervek és a honvédség, rendőrség, polgári védelem, munkásőrség szerepét az árvízi védekezésben. Az országos vezetés is figyelemmel kísérte az eseményeket. Maga Kádár János is érdeklődött a védekezésről, Czinege Lajos honvédelmi miniszter pedig többször is meglátogatta a gátakon fáradozó katonákat.
Éppen a tetőzés napján (május 30-án) szállt le helikoptere Szolnokon, a Tiszaligetben, ahol a megye és a város vezetői fogadták. A védelmet irányító dr. Hegedüs Lajos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője röviden ismertette a helyzetet.
Elmondta, hogy az árvízi védekezés már 106 napja tart, a Tisza vízszintje folyamatosan 800 centiméter felett van.
A Néplap riportere meg is kérdezte Czinegét a tapasztaltakról, aki azt felelte: „Az itt látottak megnyugtatóak számomra, látom, hogy katonák, civilek nagy egyetértésben küzdenek az ár ellen, hogy ne tegye tönkre a falut a víz, ne szakítsa át az áradat a gátakat…”
A megyében el is várták a minisztertől, hogy segítsen, hiszen itt született Karcagon. Valaki mesélte, hogy a látogatáson megjegyezték neki, fogytán a homokzsák. A vezetés rögtön intézkedett! Lengyelország és Csehszlovákia is felajánlotta, hogy azonnal adnak zsákokat, amelyek meg is érkeztek.
Persze a védelem igazi lelke Hegedüs Lajos volt! Ő vérbeli vízügyes szakemberként állt helyt a legnagyobb baj idején. Talán nem véletlen, hogy az új árvízvédelmi rendszer egy részét, a Tiszaparti sétányon dr. Hegedűs Lajosról nevezték el és munkásságának emléktáblát állítottak.
