Saját múzeumot hoztak létre

A megyeszékhely városszépítő pályázatának díjazottjai hírportálunknak is megmutatták otthonukat. Mi több, a házukat övező „múltidéző szoba” különleges berendezését is.

– 2018-ban is nyertünk már egy hasonló megmérettetésen. Ezúttal azonban a Tiszta Szolnokért elnevezésű pályázaton díjazták az igényes környezetünket, családi ház kategóriában – mutatta meg otthonát, s a hozzá tartozó udvart Sárközi Sándor és felesége, Éva.

Büszkén újságolták, hogy október 9-én a városháza házasságkötő termében ismerték el ingatlanuk küllemét. Elmondták, régóta jellemzi már a háztájit a rengeteg virág, az itt otthonra lelt számtalan madár, ahogyan a rendezett udvar is. Épp ezért nem a díjért, sokkal inkább saját örömükre varázsolják egyedivé birtokukat.

Néhány évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem volt könnyű az élet az utcában. Az akkori, egyszerű körülmények ellenére sokéves munkával sikerült csodás környezetet teremteni.

– Ma is jól emlékszem, 1976. február 23-a óta lakunk a Perc utcában. Ez az első saját házunk – mosolygott férjére Sárközi Sándorné Éva. Miután arról is szót ejtett, hogy előtte néhány hónapig albérletben éltek, utána költöztek csak jelenlegi otthonukba.

– Az elején nagyon keservesek voltak a mindennapok. Nem volt víz a lakásban, de még az udvaron sem. Az utca közepéről hordtuk a vizet. Akkoriban járható utunk és járdánk sem volt. Akik korábban itt laktak, ők próbáltak salakkal utat csinálni, hogy ne a sárban menjünk – folytatta a hölgy.

Hozzátette, három éve vásároltak meg egy, a házhoz közeli, rossz állapotban lévő épületet, mely mára a családi otthon ékszerdobozává vált. A házaspár által „múltidéző háznak” elnevezett, átalakított épületrészt Sándor saját keze munkájával hozta rendbe.

– A szoba tárgyait a férjem gyűjtötte össze. A mai napig ritka az a szombat, hogy ne menjen ki a lengyel piacra régiségeket nézni – magyarázta a feleség.

Azt pedig már Sándortól tudtuk meg, hogy a kis szoba elmaradhatatlan része egy faragott, esztergált lábú szobai asztal, de egy első világháborús képet is őriz a helyiség.

– Az asztalt először szétütöttem, megtakarítottam, majd újra összeütöttem, és mahagónipáccal felújítottam, így az máig jól használható – taglalta Sándor. Majd kiemelte, érdekesség náluk az is, hogy míves székeik közül nincs két teljesen egyforma a portán, mindegyikük másért egyedi.

Őriznek ugyanakkor karosszéket és egy ritka szárnyas tükröt, mely Tápiógyörgyéről származik. A szoba múlt századi képéhez emellett hozzátartozik még egy lavórtartó, egy korabeli mosakodólavór és egy ódon liszttartó is. Döntő többségük jelölt tárgy, hogy korukat, egykori árukat, esetleg cégjelüket könnyedén be lehessen azonosítani.

Sándor felidézte, a most elnyert elismerésnek komoly jelzésértéke van számukra.

– Régi építésű ingatlanunkkal kellett felvennünk a versenyt a város új építésű házaival. Az itteni környék eleve olyan, hogy nem vetekedhet sem a belvárossal, sem pedig Szandaszőlőssel. Így különösen örülünk a szép eredménynek – zárta gondolatait a családfő.