Sosem érdemes közlekedés közben az idővel versenyeznünk...

Ez évben harmincöt éves a jogosítványom. A számra rácsodálkozó fiatalabb olvasóinknak megerősítem: igen, harmincöt évvel ezelőtt, sőt, már jóval ennek előtte is jártak az utakon legalább négy keréken autók, és már akkor is a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása – mozaikul KRESZ – alapján döcögtünk a rázós aszfalton.

Mészáros Géza

Akkortájt ugyan nem volt ennyi gépjármű, aminek vezetés közben számos előnyét élveztük. Nem volt dugó, és alig akadt például közlekedési lámpa, a kereszteződésekben való áthaladást majdhogynem az „erősebb kutya...” közmondás vagy a kölcsönös jól neveltségből adódó előzékenységből sikerült balesetmentesen kivitelezni.

Ez utóbbi adottságra manapság rettentő szükség van. Még annak is, aki kockafejjel kikímélt kockaladájában ülve tartja be tűpontosan a vonatkozó közlekedési szabályokat.

Mert ugyan a KRESZ a harmincöt év alatt jelentősebben nem változott, csak kiegészült, ám a ma sofőrjének minimum Lenin- és Dosztojevszkij összes művei teljes terjedelmét kellene táblák, útfelfestések és rendőrlámpák formájában bemagolni.

Minél több a kocsi, minél több a kereszteződés, annál több a helyzet, annál több a baleseti esemény.

Kár... Bármennyire is felgyorsult a világunk, a tapasztalat azt mutatja, nem érdemes az emberi járművekkel versenyezni az idő sebességével. Nem győzhetünk, csak rövid résztávokat nyerhetünk.

Annak meg mi értelme?