Több mint 90 éve nyílt meg az első benzinkút Szolnokon

A legenda szerint az autózás hőskorában a benzint a patikák meg a boltok árulták. A tengeren túl azonban már egyre nőtt az autók száma, így benzinfaló étvágyukat már csak ipari méretekben lehetett kielégíteni. Elkezdték az üzemanyagot nagy tartályokból kimérni.

Azután John Tokheim 1901-ben szabadalmaztatott egy szivattyút, mely először egy üveggömbbe pumpálta a benzint, ahonnan egy szelep kinyitásával lehetett egy csőbe, azután a járműbe eljuttatni. Így láthatta a vezető is, mekkora mennyiséget tankol. 1913-ban azután megalkotott egy villanymotorral hajtott szivattyút a benzinkutakhoz.

Az 1920-as években a benzintöltő állomások elterjedtek Európában is. Magyarországon 1924-ben jelent meg a Fővárosi Autóüzem Részvénytársaságnál az első benzinkút. Ezek az első járműveket töltő állomások inkább hasonlítottak reklám oszlopokhoz, mint a modern üzemanyagkutakhoz. A föld alá helyezett tartályban tárolták a benzint, befogadóképessége 3000–5000 liter között mozgott.

Felül búvónyílást hagytak, amihez öntöttvas zárófedél csatlakozott. Itt történt a tartály töltése is, az erre a célra kifejlesztett tartálykocsiról. A szivattyúállványhoz csővezetékek kígyóztak mindenféle biztonsági szeleppel. Az automobil töltésekor a hajtóanyagot kézi pumpával vagy szivattyúval először egy ötliteres üvegedénybe emelték, így mérték ki a szükséges mennyiséget. Ezután egy szelep és gumicső segítségével adagolták a gépkocsi tartályába.

Nagy valószínűséggel a megyeszékhelyen a Magyar–Amerikai Petróleum Rt. jelent meg először benzinkútra vonatkozó ajánlatával. A város vezetéséhez 1924. év végén eljuttatott ajánlatuk szerint a benzinkutat az akkor modernnek számító Gilbert&Barker típusú szivattyútechnikával szerelték fel. A vaskos levélcsomóban elküldött prospektusok szerint ezeket az „üzemanyagtöltő kutakat” használták már a világ számos országában, az Amerikai Egyesült Államoktól az arab országokig.

A cég magyarországi képviselői referenciaként (vagy a nyomaték kedvéért) leírták: ilyen benzinkutat létesítettek Horthy Miklós fővárosi autógarázsánál is, és a kormányzó teljes mértékben elégedett volt a munkájukkal. Sőt, a társaság tervei mellékleteként még azt is bemutatta, hogyan történik a tartály töltése és a benzin felvétele a gépkocsiba. Azt nem tudjuk, a kormányzónál végzett jó munka hatott-e a város döntéshozóira, de végül engedélyezték a kút megépítését, és 1925. november 23-án használatbavételi engedélyt is adtak.

A mellékelt helyszínrajzok alapján úgy tűnik: a tartályt és a szivattyút a város legforgalmasabb pontján, az egykori Tiszavidéki Hitelintézet előtt alakították ki. Nehéz a helyét lokalizálni, mivel az épületet is lebontották, a környék is jócskán megváltozott. A szolnokiak által „Fehér Háznak” ismert, egykor pártháznak otthont adó épület mellett állhatott a bank épülete, de most út vezet a helyén.

Azt nem tudjuk, hogy a Magyar–Amerikai Petróleum Rt. állította-e fel az első kutat, mivel ezzel egy időben a Pannonia-Petra Ásványolaj Forgalmi Rt. is nyújtott be kérelmet ilyen célból. Ők az egykori Nemzeti Szálló (ma CIB és Raiffeisen Bank) elé terveztek egy töltőállomást. Akárhogy is volt, ezután gomba módra megszaporodtak a városban a benzinkutak. Egy évtized múlva számuk elérte a fél tucatot.

1927-től már nemcsak benzint, hanem motalkót is lehetett náluk kapni. Ne gondoljuk, hogy bővült a kínálat! A szükség hozott létre egy újabb üzemanyagfajtát. Ennek oka a kőolajhiány volt! Lényegében a benzinhez kevertek alkoholt, mégpedig egy rész benzinhez négy rész alkoholt. Úgy is mondhatjuk, olyan volt, mint napjainkban az E 85-nek nevezett üzemanyag, amely 85% bioetanolt és 15% benzint tartalmaz.

1927-ben egy törvénycikk vezette be használatát, és 1939-ig minden megkötés nélkül árulhatták. Ekkor azonban a közelgő háború miatt korlátozták a forgalmazását, sőt később jegyre lehetett csak kapni egyre csökkenő mennyiségben.

Szerencsére elmúlt ez az időszak, és a benzinkutak is jócskán átalakultak! Ki gondolná, hogy az egyszerű kútoszlopok ilyen fejlődésen mentek keresztül.