2019.07.03. 19:53
Véget ér a török kori vár feltárása Törökszentmiklóson
Hamarosan befejeződik az egykori török palánkvár régészeti kutatása Törökszentmiklóson. Az erősséget közvetlenül Szolnok 1552-es eleste után építették egy középkori udvarház maradványainak felhasználásával, és a mai városban állt.
Mali Péter régész a feltárás során előkerült kályha egyik csempéjét mutatja.
Fotó: Mészáros János
Magába foglalta a templom és a plébánia területét. Falai a korra jellemző módon úgy készültek, hogy keskeny árkokba vesszővel összefont cölöpöket állítottak, és közüket földdel töltötték ki. Őrsége 150–200 fő körül mozgott, főleg portyázásra alkalmas lovasokból állt.
Az erődítmény nagysága hat-hét hektár lehetett, helyét ma jórészt házak, kertek foglalják el. Gyula bevétele előtt az első török erősség volt a Tiszántúlon. Maradványait először 1982–83-ban a plébánia kertjében találták meg egy próbaásatás során.
Jelenleg a templomtól a 46-os útig terjedő részét kutatják. Amint azt Mali Péter ásatásvezető régésztől, a szolnoki Damjanich János Múzeum szakemberétől megtudtuk, most az épülő Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium és Kollégium, Általános Iskola, Óvoda, Szent Kristóf Katolikus Tagintézmény építésénél végzett régészeti szakfelügyelet tette lehetővé a már korábban ismert helyű épület újabb vizsgálatát. Maradványait ugyan a későbbi építkezések jelentősen megrongálták, de az egykor a falak által körülzárt belső területen végzett kutatás számos eredményt hozott.
A bőséges török kori kerámiaanyag, két pénzérme, fém ruhadíszek, kés mellett a feltárás legszebb darabja egy olyan mázas kerámiával burkolt cserépkályha, ami a vár pusztulásakor egy helyben omlott össze, így maradványait hiánytalanul megtalálták.
Korabeli leírások szerint az erősséget két széles árok és sövény övezte, közepén egy nagy kerek torony állt. Története során kétszer is felégették. Először 1595 őszén, amikor az itteni törökök Miksa főherceg seregei elől menekülve felgyújtották és egy időre magára hagyták. A keresztény seregek akkor az erősség tornyát is ledöntötték, árkait betömték.
A második, végleges pusztulás 1685-ben, az országot visszafoglaló harcok idejére esett. Akkor is a törökök gyújtották fel, s hagyták most már végleg magára. Mali Péter közlése szerint a jelenlegi ásatások során mindkét tűzvész nyomait is megtalálták. A 18. század közepében még romjaiban látható vár az évszázad végére tűnt el végleg a föld színéről.