Hol állhatott egykor a szolnoki latorszárító?

Arról, hogy Szolnoknak is volt egykor hasonló látványossága, képi formában először egy 1617-ből származó metszet tudósít bennünket. Egy igen népszerű könyvben jelent meg annak idején, amely révén egész Európa megnyugodva vehette tudomásul, hogy nálunk is zavartalanul működik a törvénykezés. Az igaz, hogy akkor Szolnokon éppen turbánban mérték az igazságot, de ez nem von le semmit a dolog értékéből, a kádi sem volt jobb, vagy rosszabb bíró uraméknál. Még tolmács sem nagyon kellett hozzá, mert hosszú vendégeskedése alatt a törökök jó része igen szépen eltanulta még a nyelvünket is.

A kép alkotója Georg Houfnagel, egykori kereskedő és rajzoló, akiből spanyol zsoldosok csináltak vándorművészt, amikor felprédálták szülővárosát, Antwerpent. Mai ismereteink szerint kóborlásai során járt mifelénk is, így minden bizonnyal a saját két szemével láthatta városunk korabeli képét. Munkái pontosságuk terén is kimagaslanak a hasonló ábrázolások közül, s ennek köszönhetően több-kevesebb biztonsággal összevethetjük az általa megörökített épületeket, utcákat Szolnok mai térképével. Ő a bitót az egykori városfalaktól északra, a kép szövege szerint a Hatvan felé vezető országút mellé tette, s nem kizárt, hogy valóban ott volt a helye. Ha pedig a látványos emelvény távolságát is meg akarjuk becsülni, mondjuk a mai Kossuth tértől, kiindulópontunk lehet egyből a volt Néplap-székház, amit a város egyik régi, akkor is meglévő bástyájának helyén emelték. Mindent összegezve, s Houfnagel uramba vetett bizalommal, a jeles építmény egykori tartózkodási helyét valahol a Zagya-hídnál levő körforgalom táján sejthetjük, aminek mostani dekorációját talán éppen a hely szelleme ihlette — de ezt már csak a rosszmájúság mondatja velem. Később azután a derék törvényszolga elunta az út mentén álldogálást és nagyobb nézőközönség reményében átköltözött az egykori vásártérre, a mostani vasútállomás és a későbbi víztorony helye közé, de itt nem sok munkája akadt. Összesen két futóbetyár felmagasztalásában működött közre. További vándorlása pedig már egy másik történet.

Szatmáry István -->