Kultúra

2009.05.13. 14:56

Tömegpszichózisok rabjai vagyunk

A közelmúltban a szolnoki történelmi egyházak vezetői mind az előítéleteket, mind a munkakerülő életvitelt elítélő közös nyilatkozatot bocsátottak ki a magyarság és a cigányság viszonyáról. E problémáról kérdeztük az egyik aláírót, Hecker Róbert szolnoki metodista lelkipásztort.

Szathmáry István

— Lelkész úr! Ön szerint van-e ellentét a cigányság és a magyarság között?
— A magyar kultúra toleráns és befogadó, egész történelmünk ezt igazolja. Gondoljunk csak arra, hányfajta nemzet fér meg békésen egymás mellett, telepedett és telepszik le mind a mai napig hazánkban! Szembeötlő ez a jellegzetességünk akkor, ha összehasonlítjuk a sokszor megbámult nyugat-európai példákkal. Csak egyetlen elgondolkodtató adalék: a sokak által a tolerancia hazájának tartott Svédországban a cigányok az ezerkilencszáz-ötvenes évekig nem kaphattak állampolgárságot, és ezzel együtt nem voltak jogosultak semmiféle szociális juttatásra sem. A manapság tapasztalható feszültségek véleményem szerint mesterségesen felkorbácsolt ellentétekre vezethetőek vissza.

— Eszerint most hadiállapot van a két népesség között?
— A cigány testvérekkel 28 éve rendszeres kapcsolatban álló lelkipásztorként úgy gondolom, hogy a cigányok és magyarok közötti hadiállapot ugyanolyan fantomkép, mint az állandóan emlegetett államcsőd. Ugyanakkor tény az is, hogy a felkorbácsolt indulatok természetellenes félelmeket, valamint indokolatlan agressziót generálnak. Mondok egy konkrét példát: korábbi szolgálati helyemen, is történt egy nagy valószínűséggel faji indíttatású gyilkossági kísérlet. A tettes ott is ismeretlen, az áldozat az udvaron, favágás közben kapta az őt egész életére nyomorékká tévő golyót. Ez a szörnyű tett természetesen fölzaklatta az indulatokat. Mivel a rendőrség ígérete ellenére nem járőrözött a környéken, így az ottani cigánykolóniában az önkormányzat engedélyével polgárőrséget szerveztek.

A cigány polgárőrség hitelének, súlyának biztosítása érdekében a metodista gyülekezetbe tartozó, ott már bizonyított, hiteles életű cigány testvérek is beléptek, és élükön a cigány származású lelkipásztorral szintén vállalták az éjszakai járőrözés fáradalmait. Ami megterhelte őket, az nem az önként vállalt szolgálat, hanem a gyanakvás volt: az önkormányzat bizottsági ülésének az a névtelen levél lett az egyik napirendi pontja, melyben meggyanúsították testvéreinket azzal, hogy polgárőri ténykedésük keretében lopják az erdőből a fát. Ez a reakció is mutatja azt, hogy itt egy hiszterizált állapotról van szó: a rend fenntartása tudniillik mindenkinek érdeke lenne, magyarnak, cigánynak egyaránt. Ha egy cigány közösségben megjelenik az igény, hogy megbízható emberekkel meggátolják a rendbontást és lopást, azt támogatni kell, és a fönt idézett, faji előítéletekből fakadó véleményt meg sem kellene hallgatni, nemhogy önkormányzati szinten tárgyalni…
 
— Kik szítják ezt a hisztériát?
— Úgy gondolom, ez az állapot alapvetően a vezetőink felelőssége. Szomorú tapasztalatom az, hogy a jogvédő szervezetek, a kisebbségi– és helyi önkormányzatok, valamint a pártpolitika szintjén az esetek többségében a problémák békés elsimítása helyett az ellentétek szítása folyik. Ezt a hozzáállást nagyon veszélyesnek tartom: mára a rövidtávú céljaikban gondolkodó vezetők által gerjesztett indulatok valóságos tömegpszichózissá váltak. Ez a beteg társadalmi állapot a cigány-magyar viszonyra is rányomja a bélyegét. Vissza kellene tehát térnünk ahhoz az ősi modellhez, melyet a Biblia így fogalmaz meg: "ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!” Vissza kellene térnünk, mert a gonoszt gonosszal csakúgy nem lehet legyőzni, mint ahogyan a tüzet sem olajjal oltjuk, hanem vízzel…

—Ugyanakkor vannak, akik olyan statisztikákra hivatkoznak, hogy a cigányság adja a börtönök lakóinak a többségét. Nem jelez egy kibékíthetetlen ellentétet a cigányság mentalitása és a mi jogrendünk között?
— Ezt máshogyan látom. Hadd kérdezzek vissza: vajon hány százalékos a cigányság aránya a milliárdos nagyságrendű sikkasztások, ÁFA- csalások elkövetői között? Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy ezek közül az elkövetők közül az igazságszolgáltatás milyen csekély arányban tud bűnösöket rács mögé juttatni. Sokkal könnyebb az úgynevezett „piti bűnözőket” lefülelni, mint a „nagy halakat”: ezért, – de nem azért, mert bűnösebbek lennének! – van börtöneinkben arányaiban sok cigány.

 — A cigányság egy része ugyanakkor olyan vagyoni gyarapodást mutat fel, ami mögött egyes vélekedések szerint bűnözésből származó jövedelem is állhat.
— Hadd válaszoljak megint egy hétköznapi példával. Gyülekezetünk egyik hívő munkásemberét majdnem megverték a munkatársai, mert nem helyeselte azt a gyakorlatot, hogy az építkezésekre megrendelt anyagok egy részét ellopták, és a hiányt a megrendelőre terhelték. Egyik munkatársa sem volt cigány!  Én tehát úgy látom, hogy óriási etikai problémáink vannak az egész országban, fajra, bőrszínre való tekintet nélkül. Az úgynevezett „cigánybűnözésről” meggyőződött embertársaimtól hadd kérdezzem meg: ha nem létezne a cigányság, akkor etikusabban élnénk? Nekem meggyőződésem az, hogy nem.

— Azt, amit cigánybűnözésnek nevezünk, normális keretek között lehetne tartani törvényes eszközökkel, úgy hogy nem feszegetné a társadalom tűrőképességét?
— Nem szeretem ezt a szót, mert ezzel az erővel kínai bűnözésről, vagy olasz bűnözésről is lehetne beszélni, és kínai, valamint olasz embertársaink joggal éreznék sértve magukat. Inkább egy ideológiai gátra hívnám fel a figyelmet, mely véleményem szerint cselekvőképtelenekké teszi azokat, akik szívesen, elkötelezett módon dolgoznának a problémák megoldásán. Ez az ideológiai gát a felszínes liberalizmus által félremagyarázott, és társadalmunkra erőltetett integráció-felfogás. A cigány-fiataloknak például igenis másfajta megközelítés kell: ha föl akarjuk őket zárkóztatni, akkor nem szabad őket összezárni olyanokkal, akik egészen más társadalmi-kulturális háttérből jönnek. Mindenkit magához képest kell fejleszteni, nem pedig a nagy átlaghoz képest, mert ezáltal csak a lefelé húzó erők dominálnak, és a társadalmi elkülönülés tendenciái tovább erősödnek.

— Van-e az országnak még lelki, erkölcsi tartaléka az ebből való kilábaláshoz?
— Keresztyén, hívő emberként az a meggyőződésem, hogy nincs más út Magyarországon. A kultúránk és népünk fennmaradása a lelki ébredéshez, a lelki megújuláshoz kötött. Ez a cigány-magyar viszonyra is vonatkozik, mely társadalmunk beteg állapotának éppúgy tünete, mint a láz a beteg szervezetben. Egyházaink abban tudnak példát mutatni, hogy saját közösségeinkben karoljuk fel azokat a cigányokat, akik ki akarnak törni az előítéletek és az önsorsrontás béklyóiból. Az Isten felé fordulás ősi-ösztönös megnyilvánulásai, nyitott kapui cigány testvéreinknél sokkal jelentősebbek, mint a magyar kultúrában.

Ez egy óriási pozitívuma kultúrájuknak. Tanulnunk kellene egymástól a közeledés jegyében. A cigányember a magyarnál érzelmesebb beállítottságú és tekintélytisztelő, s ez azt jelenti, hogyha valakit megszeret, akiről érzi, hogy az szereti őt, akkor tűzön-vízen keresztül követi. Ezért lenne könnyű dolga annak, aki valóban segíteni akar rajtuk. Ennek alapja életszemléletük, ahol nem a teljesítmény, hanem a család áll a középpontban. Ma a teljesítmény-központúság szétzülleszt mindent. A két kultúra kiegészíthetné egymást azzal, hogy a magyarok a teljesítményközpontúságot adnák át, a cigányok pedig a természetesség mentalitását, a családközpontúságot, a kapcsolatok fontosságát.

Hecker Róbert lelkipásztor a magyarországi metodista egyház szolnoki körzetének lelkésze. 46 éves. Korábban a miskolci körzet alsózsolcai cigánygyülekezetének lelkipásztora volt, jelenleg a szolnoki körzethez tartozó abonyi cigányközösségben is szolgál.

Az első cigányok a 15. században érkeztek a Kárpát-medencébe. A saját maguk által is terjesztett legenda szerint sokáig egyiptomi származásúaknak hitték őket. Pusztán a 18. században fedezte fel Vályi István, dunaalmási református lelkész nyelvük indiai kapcsolatát és ezzel sikerült tisztázni eredetüket. A nomád életmódot folytató népet először Mária Terézia és II. József igyekezett sikertelenül letelepíteni a 18. században. Ma több, egymástól különböző csoportjuk él Magyarországon, létszámukat különböző becslések 6-700 000 főre teszik, de egyes vélemények szerint ennél jóval többen élnek hazánkban.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!