A szolnoki zsidóság emlékkönyve

A borzalmak korszaka, helye

A szolnoki gettó egyik épülete még ma is áll. Ez a Jászkürt utca 5. szám alatti ház. A Csarnok, Pillangó és a Jászkürt utcák által határolt terület szolgált gettóként 1944 március végén. Itt körülbelül 1200 embert zsúfoltak össze (a szolnoki zsidó hitközség létszáma akkor 1100 körül volt), kik között környékbeli zsidók is voltak. A Cukorgyár területéről aztán 1944 június végén 5 ezer zsidóval indultak el a halálvonatok. Egy vonat egyből Auschwitzba ment, ahol az emberek háromnegyedét azonnal megsemmisítették. A másik vonat azonban a Bécs melletti Strasshofba vitte a Szolnok megyei zsidókat. Itt munkatáborban dolgoztak, így maradhatott meg a csoport hozzávetőlegesen háromnegyede.

Így beszélt erről: Annyiban más ez a munka, hogy ebben a kötetben megpróbáltam az olvasók elé vetíteni a hitközség és a város együttes történelmét, történéseit. Azt a fajta békés szimbiózist, amit nyugodtan nevezhetünk szolnoki kuriózumnak. Az ugyanis országosan is ritkaságszámba ment, hogy a hitközség és a város vezetői a két világháború közötti időszakban az országos tendenciáktól eltérő módon békésen, konstruktívan éltek, dolgoztak együtt. Megpróbáltam visszaadni azt, hogy mit gondolhattak, érezhettek akkoriban az emberek. Arra is törekedtem, hogy az olvasó, amikor kézbe veszi a könyvet, akkor ne csak az egyes események mozgatórugóit ismerje meg, hanem lehetőség szerint beleélje magát az adott korszak gondolatvilágába.

Ami az egyik külön érdekessége a könyvnek, hogy több ritka szolnoki felvételt is tartalmaz utcákról, házakról. Különlegessége még, hogy kedves anekdotákat sikerült fellelnie a levéltárban abból az időszakból amikor még ismerték a tréfát. Egy másik fejezetben ez gyökeresen megváltozott, ami nem véletlen, hiszen ez már a német megszállást követő időszakról szól. Ekkor már nem ismerték a tréfát.
Mint metodista lelkész fontosnak tartja arról beszélni, hogy a zsidóság története nem a vészkorszakra nyúlik vissza, hanem több ezer évre. Úgy véli, vigyázni kellene azzal, hogy ne az a kép alakuljon ki — még akár a zsidó emberekben is —, hogy a zsidóság csakis a holokausztról szól. Mondja ezt azért, mert ha kiejtik azt a szót, hogy zsidó, akkor ez a szó egészen bizonyos, hogy valamilyen aspektusban a holokauszthoz, vagy az antiszemitizmushoz pró, kontra kapcsolódik az emberekben. A zsidóság szerepe, története sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint a vészkorszakra.

[caption id="" align="alignright" width="300"] Papp Zsolt mutatja új könyvét
[/caption]Könyvében szerette volna tudatosítani, hogy hova vezethet, milyen következményei lehetnek az intoleráns politizálásnak. Mi történik akkor, ha bármelyik politikai kurzus is elveszíti azokat az értékeket, amelyeket még ma magunkénak vallunk: a toleranciát, a szolidaritást, az emberi és politikai szabadságjogokat.

Helytörténeti íróként fontosnak tartja azt is, hogy láttassa azokat az embereket, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben. Akik példát mutattak hősiességből, helytállásból, bátorságból. Adatok vannak arról, hogy Szolnokon 1944 tavaszán például Szabó Polikárp, katolikus házfőnök, vagy a görög katolikus lelkész és néhány szolnoki polgár az élete kockáztatásával embereket bujtattak, menekítettek. Ők sajnos kevesen voltak...

További különlegesség, hogy olyan embereket sikerült a könyvben megszólaltatni, akik átélték a vészkorszakot, és eddig még soha nem beszéltek az átélt borzalmakról.

Az ezer példányban kinyomtatott könyv pénteken jelenik meg. A szerző örömmel veszi a hozzászólásokat, észrevételeket, az érdeklődést, kiegészítés a következő elérhetőségeken: 06-70-360-11-03-as telefonszámon vagy a [email protected] elektronikus levélcímen.
A könyv megjelenését többek között támogatta a Szabó Miklós Alapítvány, Szalay Ferenc szolnoki polgármester, Fejér Andor, a megyei közgyűlés elnöke, a Weslie János Lelkészképző Főiskola, és tárgyalások vannak a támogatásról a Szerencsejáték Rt.-vel is.

Már ennek elkészültét követően megfogalmazódott benne a gondolat, hogy tovább kell folytatnia a munkát, hiszen sok még a feltáratlan terület. TA A borzalmak korszaka, helye A szolnoki gettó egyik épülete még ma is áll. Ez a Jászkürt utca 5. szám alatti ház. A Csarnok, Pillangó és a Jászkürt utcák által határolt terület szolgált gettóként 1944 március végén. Itt körülbelül 1200 embert zsúfoltak össze (a szolnoki zsidó hitközség létszáma akkor 1100 körül volt), kik között környékbeli zsidók is voltak. A Cukorgyár területéről aztán 1944 június végén 5 ezer zsidóval indultak el a halálvonatok. Egy vonat egyből Auschwitzba ment, ahol az emberek háromnegyedét azonnal megsemmisítették. A másik vonat azonban a Bécs melletti Strasshofba vitte a Szolnok megyei zsidókat. Itt munkatáborban dolgoztak, így maradhatott meg a csoport hozzávetőlegesen háromnegyede. Papp Zsolt mutatja új könyvét -->