Mezőtúr

2017.08.22. 17:30

A Kállay-Bolváry-kúriában őrizhették az aranykulcsot

Mezőtúr egyik legrégebbi­ épületének, a Kállay-Bolváry-kúriának a története némi túlzással mélyebben gyökerezik a múltban, mint Mezőtúr­ városa.

A Kállay-Bolváry-kúria mai képe újra eredeti formáját idézi

Fotó: Mészáros János

Az építtető Kállayak ősapja, Szabolcs vezér ugyanis Árpád apánkkal jött Vereckénél új hazát nézni. A következő neves ember a históriában Mátyás király volt, tőle kapta Mezőtúrt vitézsége ­jutalmául Kállay Pál.

A Kállayak­ később olyan szorgalmasan gyakorolták földesúri jogaikat, hogy egy ideig még a török által birtokolt Mezőtúron is beszedték az adót.

Amit persze az igaz­hitűek nem néztek jó szemmel, lett is belőle veszekedés.

A város 1846-ban a földesúrral kötött örökváltsági szerződéssel szabadult meg a Kállayaktól, akiknek a határban azért még maradtak jelentős birtokaik. A kúriát az 1764–1837 között élt Kállay Péter főszolgabíró építtette, utódaitól vette meg az épületet drághszéli Bolváry­ Antal mezőtúri földbirtokos a 19. ­század vége táján.

Azt nem tudjuk, hogy a Kállayak ­idején miképpen nézhetett ki belülről az udvarház, de mindenképpen kellett benne lennie egy jól zárható fióknak, amiben a család féltett kincsét, az aranykulcsot őrizhették. ­Kállay ­Péter ugyanis ­ritka tisztség, a császári-­királyi ­kamarási cím birtokosa volt, ezt jelképezte az ünnepélyes alkalmakkor viselt aranykulcsocska.

Kérdés, ilyen ősi, még a Habsburgokénál is szebb származással hogy nem lettek grófok, legalábbis bárók a ­Kállayak, hogyan maradtak meg köznemesnek? 1778-ban Kállay Jánosból megpróbált grófot csinálni Mária Terézia­, de ő nem viselte jól a megtiszteltetést. Rövid időn belül jobblétre szenderült, s vele ki is halt a család újsütetű grófi ága.

„A dicső múlt ismeretében némi tisztelettel léptünk be a kúria udvarára”

Mivel az utcasorra tíz ablakával néző, L alakú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, fehér falú, inkább tehetős paraszti vagy polgári otthonnak tűnő épületbe csak onnan bejutni. Viszonylag szerény kinézetének és az udvari bejáratnak is megvan a magyarázata.

A Kállay-Bolváry-kúria mai képe újra eredeti formáját idézi
Fotós: Mészáros János

Régi nemes uraink jó része nem ­ragaszkodott ­palotához, elvoltak akkora­ házban, amiben éppen kényelmesen elfértek. Számtalan példát lehet rá látni megyénkben is, ilyenben élt a magyar nábob, pankotai Józsa Gyuri, vagy a vele szomszédos Lipcsey-família is.

Kállay Péter otthonát sem a feltűnési vágy, hanem az ízléses mértéktartás jellemezte. Az udvari bejáratnak is igen prózai oka lehetett. Mivel­ a ­kúria bent van a városban, ahol építésekor még ritka­ ­­dolog volt a járda, a sár miatt­, aki tehette, lovon vagy ­kocsin járt szomszédolni. Bent, a gondozottabb portán már nem bánta a csizma vagy a cipő a ­gyalog járást.

Az ápolt füves udvaron ­hárman fogadnak bennünket: a múlt képviseletében egy száztíz éves óriásjapánakác, rajta kívül Pusztai Zsolt, az épületben levő ­Túri Fazekas Múzeum igazgatója és munkatársa, Tóth Zsigmondné.

Utóbbiak kalauzolásával ismerkedünk a kúriával, s innen máris többet látunk, mint a kevésbé ­díszes utcai fronton.

Ott az ablakokat övező párkányokon meg néhány ­felmélyedésen kívül nem sok cifraság található. A művészettörténeti megfogalmazás szerint népies klasszicista stílusú udvarház képét a görög építészettől kölcsönzött robusztus dór oszlopokkal alátámasztott tornác teszi mozgalmassá.

Azt még dr. Tolnay ­Gábortól, a múzeum korábbi­ igazgatójától tudjuk, hogy a telken egykor volt még egy másik, feltehetően tiszttartói lakásul szolgáló épület is, amit romos állapota miatt régen lebontottak. Helyette most a ­kúriával harmonizáló raktár és iroda zárja a portát.

Felfedezőutunkat a bevált recept szerint most is a padláson kezdjük, mert az elején még könnyebb oda felmászni, mint a túra végén.

Itt sem csalódunk, mivel a tetőt tartó fedélszék legnagyobb része eredeti, közel kétszáz éves alkotás.

Ennek ­bizonyítékaként Pusztai Zsolt megmutatta a gerendákon levő bárdnyomokat, ugyanis akkoriban még nem fűrésszel, hanem jókora bárddal faragták a gerendát. A padlás nem őriz már régi holmikat, de azért szolgál meglepetéssel. Közepén furcsa alkotmány trónol előttünk.

– Ez még az épülettel egyidős, a lenti konyhába vezető füstös kémény, mondja Tóth Zsigmondné, majd kinyit rajta egy kétszárnyú vasajtót. Valamikor ezen keresztül tették be a füstölni való húsokat a kéménybe – mondja.

Itt rakták be régen a füstölni való húsokat, mutatja Tóth Zsigmondné. Az épületnek ez egy nagyon különös szerkezete
Fotós: Mészáros János

– Bár közben a konyha is rendes kéményt kapott, ezt meghagytuk emlékbe, még az egykori húsfüstölő rúd is ott van benne, fűzi hozzá az igazgató.

Elindulunk lefelé, hogy a tornáctól kezdve végigjárjuk a földszinti helyiségeket, a kúria egykori gazdáinak tulajdonképpeni tartózkodási helyét. A főutcára tekintő szárny ajtaján belépve először kisebb teremnyi szoba fogad bennünket.

– Ma itt kilenc helyiség van, néggyel kevesebb, mint eredetileg, mivel a múzeum igényeinek megfelelően néhányat egybenyitottunk, hogy nagyobb tereket kapjunk.

– Ettől függetlenül a jelenlegi elrendezés közelebb áll az eredeti egytraktusos, szobáról szobára végigjárható szerkezethez, mint a felújítás előtti állapot – mondja Pusztai Zsolt, akitől megtudtuk, hogy a házban a háború után szükséglakások voltak, majd egy zeneiskola is itt kezdte meg működését. 2004-re sikerült mindenkit kiköltöztetni belőle, s a teljes felújítást követően itt lett a korábban a volt izraelita iskolában elhelyezett múzeum végleges otthona.

– Azt pontosan tudjuk, hogy a szükséglakások hogyan néztek ki, mivel egykori lakóik közül többen visszalátogattak hozzánk. Ők mesélték, hogy olyan tűzhelyeken főztek az utólag beépített falakkal leválasztott szobákban, amiknek füstje az ablakon kidugott kályhacsöveken távozott a szabadba.

A Kállay-­időszakról ­ellenben semmi ­ismeretünk nincs, ahogy a Bolváryak idejéről sem. Bár az utóbbi ­család egyik tagja, ­Bolváry Auróra egyszer hazalátogatott Olaszországból és egykori kúriájukat is fel­kereste, de ő sem mondott erről semmi érdemlegeset.

A Kállay-család címere
Forrás: Internet

A ház építéstörténetéről egyedül a felújítást megelőző falkutatás adott némi támpontot, amikor legalább tizenöt, egymásra kent, különböző színű mész- és festékréteg alatt találták meg a falat.

Kifejezett falfestménynek ellenben nyomát sem találták, amiben Pusztai Zsolt véleménye szerint nincs semmi meglepő. Nem illettek volna az épület visszafogott stílusához meg a református Bolváryak ­puritán ízléséhez.

„Ugyanakkor furcsa, hogy a kőalapra nemcsak téglából, de vályogból is raktak falat, s az utóbbi jobban ellenállt a nedvességnek”

– mondja Pusztai Zsolt.

A vályog ugyanis jobban szigetelte a hőt, mint a tégla. Beszélgetés közben lassan végigjártuk a ház helyiségeit is, és kiderült, hogy az ablakrácsok meg egy ajtó még eredeti az épületben, a többi már a padlóhoz hasonlóan a felújítás eredménye. Ugyancsak korabeliek a szobákat lezáró síkfödémek is. Közel kétszáz éves gerendák tartják azokat is, kivéve egyetlen traktusát az udvari szárnynak.

­Eljutottunk ugyanis a padláson látott szabadkémény alá, az egykori konyhába, ahol megcsodálhattuk az ódon füstjárat mára ugyan lezárt, de világosan felismerhető kezdetét is. Szerencsére annak idején gondot fordítottak a megóvására, mivel ennek a régen országszerte elterjedt tüzelési módnak, különösen nemesi kúriák esetében nem véletlenül maradt kevés emléke az utókorra.

Tűzveszélyes volt, meg etetéséhez is kisebb erdő kellett, így lassan kikopott a használatból. Az épületben sétálgatva óhatatlanul megakad a pillantás a gyűjtemény szemet gyönyörködtető darabjain, a híres mezőtúri fazekasság emlékein is. Bárki fejében született meg a gondolat, hogy a Kállay-Bolváry-­kúria legyen a fazekasmúzeum, telitalálat volt.

A magyar népi kerámia érezhetően ugyanazt a szellemet árasztja, mint a reformkori köznemesi építészet visszafogott, hivalkodástól mentes, de mégis megkapóan szép stílusa. Így most szépen egymásra találtak a lassan kétszáz éves falak között.

Ennek­ szívmelengető érzésével veszünk búcsút a termektől, hogy távozóban még bekukkantsunk a ház boltíves pincéjébe is. A szépen rakott falon kívül itt túl sok látnivaló nem akad, aminek okát is megvilágítja kísérőnk. – Időnként sajnos feljön benne a talajvíz – mondja.

A Bolváryak, egy olasz eredetű család

A kúriát a Kállay-családtól drághszéli Bolváry Antal vette meg 1893 előtt, aki 105 holdas birtokkal rendelkezett a mezőtúri határban. Az olasz eredetű nemesi família őse a családi hagyomány szerint az 1680-as évek közepén, Savoyai­ Jenő herceg tábornagy kíséretében jött Magyarországra.

Bolváry Antal jogi tanulmányokat végzett, különböző közigazgatási beosztásokban szolgált, végül Mezőtúr polgármestereként fejezte be közéleti pályáját.

Császári, királyi kamarások, egy irigyelt tisztség

A kamarások eredetileg az uralkodó bizalmát élvező udvari tisztviselők voltak, akik a király körül teljesítettek személyi szolgálatot. A cím elnyerése nagy kitüntetés volt, amihez anyai és apai ágon is legalább hét nemesi őst kellett felmutatni.

Jelvénye aranyrojton függő aranykulcs volt, melyet a kabát jobb hátsó oldalán, csípőtájon viseltek.

Szathmáry István

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!