Sok titokra derült fény a kályhalyukakon kihallgatott beszélgetések alatt

A mainál valamivel nagyobb kertet a kúriát emeltető Lipcsey ­Imre a családi hajlék építésével egy időben kezdte telepíteni. Az 1848-as szabadságharc leverése után bővítette végső formájára, nem utolsósorban azzal a szándékkal, hogy a hadiesemények miatt elszegényedett helyi lakosokat a munkával valami megélhetéshez juttassa.

A korabeli arborétumok szokásos receptje szerint a növényzetet az egész ország területéről, de külföldről is gyűjtötték, s a kész kertet közepén csónakázótóval s mesterséges szigettel is koronázták.

A Lipcseyek tehetős köznemesi család voltak, akik az 1200-as évektől a Bereg megyei Bilke, Lipcse, Ilosva és más egyéb falvak birtokosai voltak. Tagjai az 1700-as évek elejétől éltek Tiszafüreden és történetük számos szállal kötődik a szabadságharchoz.

Klasszicista stílusú, szabadon álló, földszintes, részben alápincézett, kéttraktusos, téglalap alaprajzú magas tetős kúriájuk egyike Tiszafüred megmaradt ­nemesi lakhelyeinek.

Déli oldalán timpanon, vagyis az ókori görög-római építészettől örökölt háromszög alakú, oszlopokon nyugvó kiugró rész teszi mozgalmasabbá a falsíkját, északról oszlopos tornác húzódik előtte. Az alatta levő pince szokatlan fűtési rendszeréről nevezetes.

A pincejáratból és a belőle nyíló két fülkéből fűtötték az épületet, úgy, hogy a fülkék tetején levő nagy méretű nyílásokon vagy kandallókba, vagy közvetlenül a helyiségek légterébe áradt a meleg levegő.

Ennek a kissé bonyolult eljárásnak az volt az eredeti célja, hogy a fűtést végző személyzet ne zavarja a ház lakóit, de volt egy nagy hátránya is. Sok titok került napvilágra a történelem során a kályhalyukakon kihallgatott beszélgetések miatt, s mivel a Lipcsey család igencsak kivette részét a szabadságharcból, azonkívül fontos döntések születtek a kúria szobáiban, időnként itt is veszélyt jelenthettek az illetéktelen fülek.

A kúria építésének idejéről írásos adatok hiányában megoszlanak a vélemények. Valószínűleg Kossuth Lajos kormánybiztos helyettese, ­Lipcsey Imre építtette 1836 és 1848 között. Az erre vonatkozó iratok az 1848-as szabadságharc idején semmisülhettek meg, amikor a császáriak a Lipcsey család hazafias elkötelezettsége miatt többször feldúlták a kúriát.

A családi hagyományban sem maradt fenn az építés pontos ideje, egyes családtagok szerint Lipcsey Ferenc építhette 1750 körül. A falkutatás nem támasztotta alá ezt a feltételezést, bár a hagyomány szerint már állt itt korábban egy épület.

A helyi emlékezet szerint is valamikor a forradalom előtt épülhetett a nemesi lak, bár keletkezéséről van egy mesés elemeket őrző változat is, amire Hajnal Imre helyi­ építőmester így emlékszik:

„A Bilkei Lipcsey Attila­ ur lakása épült 1836–1848 között, építette Lipcsei Imre ur, Józsa Gyuri kegyéből, mint már előbb említettem Lipcsei ur Józsa Gyurinak irnoka volt, mondja a kapitány úrnak szeretne ő is építkezni, azt mondja a kapitány, lehet, föld van, robotos van, anyag lesz, Kirendeletek egy néhény embert vetették a vályogot, a czigányok verték a téglát és égették, a fa anyagot lehozta a Tisza vize a Kárpátokból, a lépcső és a párkány köveket s tető cserepeket beszállították a robotos kocsik, a köveket Verpelétről, a cserepet Görömböjből, így ment abban az időben az építkezés, éppen csak a mester embert fizették valami csekély fillérekkel”.

Ebben a történetben főleg az sántít, hogy a Lipcseyek nem szorultak Józsa Gyuri kegyére, elég nagy urak voltak ők nélküle is. De mivel jól hangzott a Jókai magyar nábobjának és Csollán Bertijének modellül szolgáló bolondos nemesúr neve, hát belekeverték őt is a históriába.

Az biztos, hogy története során kisebb, nagyobb átépítések is érték, az utolsó változás a háború előtt konyhaként szolgáló toldalék volt, amit 1936-ban építettek hozzá. Addig a konyha régi szokás szerint külön épületben volt, ahonnan télen igencsak gyors tempóban kellett felszolgálni a levest, hogy ki ne hűljön, mire az asztalra kerül.

Ma az épületbe belépve jórészt korabeli ajtók, ablakok közt járunk, és eredeti padlóburkolatokon tapos a lábunk. Ez azért is fontos, mert a szabadságharc több fontos tanácskozásának helyet adó, jórészt eredeti formában megmaradt szobái mellett a tornác kövezetének közel kétméteres szakasza is históriai nevezetességű hely.

A kúria kényelmes ágyai helyett itt, a kőpadlón vetett magának nyoszolyát Görgei Artúr, amikor Tiszafüreden Kossuth jelenlétében lezajlott a nevezetes tábornoklázadás. Hogy közismerten puritán természetén kívül mi indokolhatta a tábornok ragaszkodását szellős hálóhelyéhez, nem tudni.

Talán az általa nem túlzottan kedvelt Kossuthtal nem kívánt egy fedél alatt éjszakázni. A történelem fintora, hogy a Honvédelmi Bizottmány elnökének emléktáblája most szinte pontosan a tábornok egykori pihenőhelye fölött olvasható.

Kossuth többször is járt az épületben, többek között az említett tábornoklázadás idején, 1849. március 3-án, amikor a kápolnai csatavesztés és a mezőkövesdi balszerencsés szereplése miatt a posztjára alkalmatlannak ítélt Dembinszky tábornokot Tiszafüreden Görgei és Klapka vezetésével egy tiszti gyűlés önhatalmúlag leváltotta a sereg éléről.

Az akkor itt sürgő, forgó, vitatkozó, haditervet fundáló honvédtábornokok mellett egy pillanatra érdemes felidézni Madách Imrének, Az ember tragédiája halhatatlan szerzőjének komor arcát is, aki ugyan nem járt az épületben, de a forradalom bukása után egy ideig Lipcsey Imrét is bújtatta csesztvei otthonában. Mint köztudott, a költő bujdosók rejtegetéséért szenvedett annak idején fogságot.

A ma az épületben levő Kiss Pál Múzeum jelenleg is őriz egy Kossuth-emléktárgyat ebből az időből, azt a tajtékpipát, amivel Lipcsey Imre kínálta meg a Honvédelmi Bizottmány nála vendégeskedő elnökét.

Hogy nagyot ugorjunk az időben, a második világháború után ezt a kúriát is elérte a hazai nemesi otthonok jellemző sorsa. A múzeum munkatársainak segítségével sikerült kapcsolatba lépni a kúria utolsó tulajdonosának fiával, az építtető Lipcsey Imre dédunokájával a ma Gödöllőn élő Lipcsey Ákossal.

A további fejleményeket az ő szíves közlése alapján ismertetjük. – Az államosítás ténye a földhivatali nyilvántartásban 1952-es dátummal szerepel, de erről semmiféle iratot nem leltem fel se a füredi földhivatalban, se a szolnoki megyei levéltárban.

Az is lehet, hogy az akkori törvények szerint sem törvényesen zajlott az államosítás – mondja Lipcsey Ákos, majd tovább folytatja családja kálváriájának történetét: A füredi kúria és birtok három fiútestvér tulajdona volt, de mezőgazdasági végzettsége folytán apám volt a gazdálkodó. Az elvételkor Beniczky ­Amália nagyanyám és apám élt ott.

A menthető értékek az ország különféle helyein élő családtagokhoz kerültek, nekünk néhány bútor és egy láda maradt meg a berendezésből. Apám a Tolna megyei Juhé pusztára került, ahonnan 1962-ben szintén a Tolna megyei Hőgyészre költözött. Én 1958-ban születtem, s azért nem tudok sok mindent az akkori eseményekből, mert szüleimet megfélemlítették, így sok mindenről hallgattak.

A Lipcsey család élete Hőgyészre költözésük után kezdett valamennyire ­rendeződni, mert a családfő, aki mezőgazdasági egyetemet végzett, már a szakmájában tudott elhelyezkedni. A kúriában Lipcsey Ákos emlékezete szerint kezdetben a mellé telepített gépállomás dolgozói laktak, azonkívül úttörőház is működött benne.

A múzeumi célra történő átadás határozata 1958. február 12-én kelt azzal az indoklással, hogy a gépállomás irodai helyiségek céljára kapta az épületet, de azokat „rendeltetésellenesen” használta. A múzeum csak 1976-ra tudta teljesen birtokba venni új otthonát, akkorra sikerült minden jogcím nélküli lakót kirakni belőle.

Lipcsey Ákos későbbi feleségével 1980-ban járt először a közben kétszer felújított családi kúriában, addig nem látta, de akkor úgy érezte, hazaérkezett. Az utóbbi négy-öt évben már rendszeresen visszajárnak Füredre, nem akarnak elszakadni a családi hajléktól, és részt kívánnak venni a helyi egyházi és közéletben is.

Lipcsey Ákos azt is lemondta, helyesnek tartaná, ha a tulajdonjog kérdésének mellőzésével a jelenlegi hasznosítás helyett a Károlyi család fehérvárcsurgói, fóti és fűzérradványi kastélyainak hasznosításához hasonlatosan az ő családja is szerepet kapna az egykori történelmi helyszín méltó kialakításában és működtetésében.

Szerinte a történelmi hűségnek az felelne meg, ha itt hiteles módon az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat születésének folyamata, az abban résztvevő jeles személyek emléke, köztük a házigazda, az eseményeket nagyban alakító Lipcsey Imre alakja jelenne meg.

Mint egyenes ági leszármazott ő is hasznosan és szívesen tudna hozzájárulni ehhez, illetve a helyi kulturális és közélet gazdagításához.

A kúriát építtető Lipcsey Imre pályafutása

– Huszonhat évesen ( 1837–ben) vármegyei alügyész

– 1840-ben vármegyei főügyész

– 1845-ben szervezője a tiszafüredi kórház- és szegényápoló-­egyletnek

– 1848 májusától nemzetőr kapitányként harcol a Délvidéken

– 1849 márciusától Kossuth gazdasági kormánybiztos helyetteseként a magyar fősereg hadianyag és élelmezési ellátásáért felel

– 1849 március eleje: az úgynevezett tábornoki lázadásban betöltött békítő, nézeteltéréseket tisztázó szerepe elősegíti a tavaszi hadjárat létrejöttét

– a szabadságharc bukása után egy ideig Madách Imre kúriájában, Csesztvén bujdosik

– bizonytalan ideig a pesti Újépültben raboskodik

– 1860-tól adományokkal segítette a füredi református templom felújítását, az elemi iskola bővítését

– 1869-ben építtette a református templom orgonáját, karzatát első felesége emlékére

– 1871-ben (61 évesen) nősül másodjára, mely házasságból született hét gyermeke

– 1882-ben hunyt el.

Szathmáry István