Horváth Gábor harminc esztendeje koptatja a színpadot

– Bakonszegről, Berettyóújfalu mellől származom. Már óvodásként táncdalénekes vagy színész szerettem volna lenni. Talán az őseimtől vagy fentről kaphattam valamit, amivel elindultam e nem könnyű úton… – vélekedik Horváth Gábor.

A Szentesen tanuló gimnazistához aztán eljutott a hír, csoportos szereplőket keresnek a Szolnoki Szigligeti Színházba. Két osztálytársával, Mészáros Istvánnal és Zelei Gáborral sikeresen vett részt a meghallgatáson. Ennek már harminckét éve…, azóta csak saccolni tudja, hány bemutatón van túl, de ez a szám százötven körül lehet.

– Igazából nem emelnék ki egy szerepet sem, mert félek, a többi megharagudna rá – nevet. – Nem rejtem véka alá, sok olyan is volt, amit kifejezetten nem szerettem. Remélem, a közönség ebből nem vett észre semmit! Az ember teszi a dolgát…

A színész itt, Szolnokon ismerkedett meg a feleségével, Karika Mártával, a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus tagjával. 1988-ban kötöttek házasságot.

– A fiaink már 26 és 23 évesek. A nagyobbik fiam, Bence, kommunikáció és média szakon végzett. Dizájnnal és videózással foglalkozik. A kisebbik fiam, Márton, sport- és jógaoktató. Ő egészségfejlesztésből diplomázott. A művész azt is elárulta, mi lehet a hosszú házasság titka.

„A hosszú házasság titka, hogy nem szabad elválni egymástól”

– mosolyog –, félretéve a tréfát: szerelem, szeretet, megértés, türelem. És szerencse! Azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk egymást.

– Amíg a gyerekek kicsik, néha nem könnyű összeegyeztetni a családi életet a színházzal. Amikor már nagyobbak…, akkor sem. Annyiban szerencsés a dolog, hogy a feleségem is tízre járt dolgozni, és így a reggeleket közösen tudtuk, tudjuk eltölteni.

– Igazából neki volt a nehezebb, mert ő volt otthon egyedül esténként a gyerekekkel – meséli –, gondolom, megint csak a türelem, a kitartás és a szeretet, a megértés, az egymás elfogadása, ami segített – vallja a színész.

– Sajnos most már egyre ritkábban vagyunk négyen együtt, de ha összejövünk, akkor beszélgetni szoktunk. Beszélgetni szerintem nagyon jó dolog, feltéve, ha értelmes társaságba kerül az ember, és jó a téma.

„Egyre jobban érdekel, amit a másik ember mond. Valószínű, mindez a korral jár, de már szívesebben hallgatom a beszélgetőpartneremet, minthogy én beszéljek…”

A nyári szünet lassan a végéhez közeledik, hamarosan kezdődik az újabb évad. Horváth Gábort leghamarabb a Fekete Péterben, majd a Fizikusok detektívfelügyelője szerepében láthatja a közönség.

Mindig precízen készül a szerepeire

– „Készülős” vagyok. Először is elolvasom a darabot. Nagyon hasznos dolog. Ha szükséges, elkezdek kutatni az adott történelmi korról, a helyszínről, a drámáról. Előfordul, hogy elolvasom a szerepemet egy másik fordításban, vagy megnézek egy korábbi előadást. Nem átallok tanulni belőle. A jóból is, meg a rosszból is.

– A próbát jobban szeretem, mint magát az előadást. Az előadáson mindig ugyanazt kell csinálni. Az sem egyszerű dolog! De a próba az igazi csemege: az útkereséssel, tanulással, elemzéssel, ötletekkel és persze a sok „rosszalkodással”! Közösen éljük végig azt az alkotófolyamatot, melyből később kikerekedik a produkció – árulta el a színész.

Molnár-Révész Erika