Kisújszállás díszpolgára lett Balázs Péter

Értékes és gazdag művészi pályájának elismeréseként, kisújszállási családi és szellemi kötődéseinek őrzéséért, ezzel szeretett városunk kulturális, irodalmi életének tartalmasabbá tételéért, jó hírének öregbítéséért, valamint a példáért, amelyet a mai generációknak a lelki derű segítő, tápláló erejéről ad Kisújszállás Város Díszpolgára cím elismerésben részesül Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, szinkronszínész, színházigazgató. Ez alkalomból kérdeztük munkájáról, hitvallásáról, a közösségekhez való tartozás erejéről…

– Mindenekelőtt szeretném kifejezni meglepett hálámat e rangos és megtisztelő elismerésért. Meglepett, mert úgy érzem, apai felmenőim, kik Kisújszállás szellemi gyarapodásáért küzdöttek, küszködtek az elmúlt századok történelmi viharaiban, érdemesebbek voltak nálam!

– Ugyanakkor – ennek az igazgató-tanító családnak kései sarjaként – talán, ha csak nyomokban is, de őrzök magamban – a sok hiba mellett – néhány olyan tulajdonságot, melyet szűkebb és tágabb értelemben vett családom, otthonom, színházam, városom javára tudok kamatoztatni.

– Istenben megboldogult kedves Nagyapám és Édesapám református hitben, nagy szeretetben egyengették utam, örökre belém táplálva az egymás iránti kölcsönös megértést és szeretetet – ugyanakkor a hasonlóan gondolkodók közösségéhez tartozás hatalmas erejét.

Annak ellenére, hogy a fiatal éveim alatt dúló diktatúra nem kímélte szűkebb környezetemet sem, a család igen szerény, de nagyon boldog gyermekkort varázsolt körém, melynek legjelesebb, legemlékezetesebb ideje a nyári hónapok Kisújszállása volt!

Hitvallásom röviden, melyhez igyekeztem egész eddigi életemben tartani magam így szól: „Magadnak munka, Istennek dicsőség!” Külön felemelő érzés számomra, hogy államalapító szent királyunk ünnepén ér ez a megtiszteltetés!

– Egy hosszú és tartalmas művészi pálya áll Ön mögött, kedves művész úr! Sok-sok sikeres színpadi szerep és rendezés, mellettük filmszerepek, szinkronizálások… Milyen színészi tervei, milyen álmai, vágyai voltak akkor, amikor fiatalemberként 1965-ben átvehette diplomáját? Mi motiválta abban, hogy színész legyen?

– Frissen diplomázott színészként két évnyi színháznál eltöltött gyakorlattal (én a Nemzeti Színháznál studírozhattam) már tele voltam vágyakkal és reménnyel, hogy egy társulat tagjaként megmutathassam rátermettségemet. Ez a „Műhely” a Veszprémi Petőfi Színház lett – az akkoriban még kötelező vidéki szerződésem szinte elsőként kaphattam kézhez.

– Nehéz volt elszakadni otthonról, barátoktól, családtól, de az egyre szaporodó feladatok megoldására fordított energia, a folyamatos munka elkezdett igazán nevelni. Sok kudarc, némi pislákoló elismerés nemhogy kedvemet szegte volna, de lassan megacélozott és kitartásra ösztönzött!

– Bár a gimnáziumot jelesen végeztem, és nagy vágyam volt építészmérnöknek tanulni, a sorsom erre a rögökkel teli pályára sodort – így szegve meg a szülői intelmeket, hisz Édesanyám balerina, Édesapám színész-rendező volt – így nagyon is jól ismerték e hivatás buktatóit.

– Dehát az embert „vágyai vezérlik”, s küzdöttem a fennmaradásért, mint annyi más fiatal kollégám, bíztam magamban és a Jóistenben – hátha nekem sikerülni fog! Közben képeztem magam – nemcsak színészként –, minden művészettel kapcsolatos dolog érdekelt, kíváncsi és elszánt voltam! Dolgoztam!

– Hogyan teljesültek az álmai? Mely szerepekben, feladatokban érezte leginkább jól magát immáron felnőtt férfiként – színpadon, filmekben, szinkronban, rendezőként?

– Az álmok általában realitássá válnak észrevétlen! Egyszerre csak a budapesti Vígszínház szerződtetett tagjai közé, s beindult a film–televízió–szinkron hármas fogata, bejárhattam Magyarországot önálló esti műsorommal, s ekkor már nagyon is észrevehetően a dolgok sűrűjében találtam magam.

– Rendezni kezdtem, s szinte nem volt a szakmának olyan része, melybe ne kóstoltam volna bele. Közben boldog házasságomban feleségem, Csilla két csodálatos gyermekkel ajándékozott meg bennünket, Bianca lányom és Bence fiam személyében… Lám, Istennek dicsőség – magunknak munka!

– Valóban számtalan rajz- és bábfilm szinkronhangját kölcsönözhettem pályám során, többek között a Csukás Pista barátom és földim által írottaknak! Valahogy ezáltal a család színésze lettem, kisgyermekektől a nagyszülőkig minden korosztálynak volt mondanivalóm! Ez nagy adomány a színészi létben, a népszerűség – ha kellő szerénységgel párosul – röpíteni tudja az embert…!

– S megint a Mindenható adományaként, fiam és kedves felesége négy tündéri Balázs fiúval ajándékozott meg bennünket. A gyerekek szeretete, a tanítás, az iskola, a példák – mind-mind a folyamatosságot biztosítja az utánunk jövő generáció számára, de nekünk is, akik gyönyörködünk bennük – kicsit magunkat is viszontlátva, ahogy bukdácsolva, de vidáman elindultunk saját utunkon!

– Színészi pályájának egyik fontos állomása volt, amikor tíz évvel ezelőtt megbízást kapott a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatói feladatainak ellátására. Ön hogyan formálta vezetése alatt ennek az általunk is szeretett vidéki színháznak a profilját? Miben látja e színház, és miben a saját színészi és igazgatói küldetését?

– Valóban, sokszor beszéltem már róla, milyen nagy adománynak tartom, hogy vezérlő csillagom Szolnok felé vezetett, és a felkérést volt bátorságom elfogadni, s képes voltam meghallani az igazi hívó szót – vállalva minden igaztalan bántást – csak azért, mert nem úgy alakult a színház sorsa, ahogy azt egyesek elképzelték.

– Én igazi népszínházat képzeltem el, s valósítottam meg – a többség színházát – eklektikus műsorral, melyben minden műfaj megjelenik. És elsőrangú színészgárdával! Ha még az álmodott és lassan valósággá érő „új köntöst” is sikerül ráadni színházamra – elnézést e személyes hasonlatért – akkor azt hiszem, megpróbáltam valami olyat tenni, melyre nemcsak kisújszállási őseim lehetnek büszkék!

– Az én színészi küldetésem – ha van ilyen – lehet és remélem, hogy még nem ért véget, de a színház folyamatos működése és sikere nemcsak Szolnokon, hanem az egész országban, de szűkebb pátriámban, itt Kisújon is elfogadott, melyért köszönetet mondok, és Önöktől köszönetet is kaptam! – írja honlapján a Szigligeti Színház.

Szigligeti színház