Jutalmazták a martfűi táncpedagógus munkatervét

A fiatal tehetséges táncművész, -pedagógus, Asztalos Dóra Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíjat nyert. A támogatást minden évben tízen érdemelhetik ki a táncművészek, -pedagógusok, -kutatók és koreográfusok közül. Dóra pályázatát hat tagú szakértői kuratórium bírálta el a közelmúltban.

– Mindig tervben volt, hogy meg kellene próbálnom és össze kellene állítanom egy munkatervet, de rosszkor vagy későn kaptam észbe. Idén volt az első alkalom, amikor már nagyon hamar elterveztem, hogy megírom és beadom – mesélte a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium táncpedagógusa, aki diákjaival valósítja meg a kidolgozott tervét.

– Az ösztöndíj jelentősen segíti a szakmai fejlődésemet. A jelen helyzetben viszont jobban át kell gondolnom, hogyan tudom megvalósítani a tervezett elemeket, hiszen én is online oktatok. Új módszereket és gondolatokat igényel a videón keresztüli tánctanítás, így ezt is beleveszem majd a végső beszámolómba – fűzte hozzá izgatottan a harminchárom éves táncpedagógus. Az ösztöndíjjal támogatott egyéves programterv a testtudatosság, a modern és kortárs-modern technikák körül mozog, de a prevenció és relaxáció is előtérbe kerül Dóránál.

– Kortárs táncokat és Graham-technikát tanítok, de az évek során különböző tréningeken vettem részt és azok mozgásanyagát is belevegyítettem. Az óráimba például jógát is szívesen csempészek – hangsúlyozta Dóra, aki hozzátette, fontos az olyan testtudatos nevelés, ami a gyermekek egész életét végigkíséri.

– Gimnázium első osztályában a diákoknál gyakran előfordul, hogy sérüléssel érkeznek, vagy hajlamosak a sérülésekre, így a megelőzést is fókuszpontba állítottam a munkatervben. De úgy hiszem, a relaxációra is nagy szükség van.

Asztalos Dóra a tanári pálya mellett szabadúszó táncosként színházi előadásokban szerepel és kortárs darabokban lép színpadra, táncos karrierje a szülővárosában, a Tiszazug kapujában indult.

– Martfűn a Modern Táncműhely helyi csoportjában, Kuthy Mercedes táncművész tanárom vezetésével kezdődött minden. Egészen tehetségesnek bizonyultam, de amikor nyolcadikos voltam, úgy döntöttem, hogy inkább a Varga Katalin Gimnáziumban tanulok tovább és utána meglátjuk, mi lesz. Ha mégis akarok táncolni, akkor majd táncolok. Racionálisan próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy először tanuljak és utána legyek táncos – avatott be kamaszkori döntésébe Dóra, aki egy évvel később mégis a művészeti iskolát választotta.

– Tízéves lett a helyi tánccsoport és egy videómontázst válogattunk össze, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy mégis ezt szeretném csinálni. Szent-Ivány Kinga, az akkori tanárom segített abban, hogy megnézzenek engem művészeti iskolákban. Pécsen a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán tanulhattam tovább. Bár nagy változást hozott az életembe, hogy ilyen messzire kerültem és volt benne némi kockázat is, hogy tényleg bejön-e a táncos világ, de szerencsére kiváló mestereim voltak és jól alakultak a dolgok – mondta mosolyogva, majd hozzátette, nem bánta meg azt a fiatalkori döntését, hogy erre az útra lépett.

A színház ablakán kellett kimászniuk

– Sok különleges élményem van, ami a tánchoz köthető, rengeteget tudnék mesélni – mondta Asztalos Dóra, aki egyet mégis kiemelt.

– A pécsi iskolám mindig év végén tart egy végzős vizsgaelőadást. Alsóbb évfolyamosként „átvezetőszámként” szerepeltünk az egyik alkalommal. Már a mi előadásunk következett, amikor becsapódott az öltözőajtó, ráfordult a zár és bezáródtunk. Dörömböltünk, de senki sem nyitott ajtót. Kimásztunk a Pécsi Nemzeti Színház ablakán, az erkélyekről ugráltunk le az utcára és a művészbejárón mentünk be az épületbe. Felmentünk a színpadhoz, az utolsó pillanatban beértünk – elevenített fel egy kedves emléket a fiatal táncpedagógus.