Lemezkritika

2013.06.04. 14:04

Deep Purple: Now What?!

Nyolc év várakozás után született meg a brit hard rock legenda legújabb albuma., mely ötletes és fogós dalokból áll, „billentyűsuralommal”.

Baranyi György

Szögezzük le rögtön az elején: a jelenlegi Deep Purple-t teljesen felesleges összehasonlítani azzal a csapattal, amely a hetvenes években játszott, és a rock korszakos, meghatározó együttese volt. Fölösleges, hiszen nem csak az idő telt el azóta, hanem a csapat tagsága is más, mint akkor volt. Igen, a Deep Purple megért jó pár tagcserét, akár csak a kezdeti évek (a magnak számító Ritchie Blackmore gitáros, Jon Lord billentyűs és Ian Paice dobos mellett) Rod Evans énekessel és Nick Simper basszusgitárossal felálló, akár a klasszikus felállásként emlegetett ötös fogatot (Ian Gillan énekessel és Roger Glover basszusgitárossal), majd pedig a David Coverdale énekessel és Glenn Hughes basszusgitáros/énekessel felálló csapatot nézzük. Aztán ott volt a Blackmore (első) távozásával Tommy Bolin gitárossal zenélő csapat, amely 1976-ban befejezte a Deep Purple hetvenes évekbeli történetét. S jött az újraalakulás 1984-ben a klasszikus ötössel, majd egy lemez erejéig a kilencvenes évek elején Gillan helyett Joe Lynn Turner énekes érkezett a csapatba (aki ugye korábban a Rainbow-ban zenélt Blackmore mellett), majd Gillan megint visszatért, hogy egy újabb lemezt követően 1993-ban, immár végleg, Ritchie Blackmore távozzon az együttesből. Helyére Steve Morse érkezett, aki azóta is stabil törzstagja a Purple-nek, majd 2002-ben Jon Lord nyugdíjazta úgymond magát a csapatból, hogy jórészt klasszikus zenei ihletésű munkásságára koncentráljon (a zseniális billentyűs, a Hammond ura – Lord of the Hammond – sajnos tavaly nyáron elhunyt). A billentyűs posztra így jött kitűnő választásként és Lord méltó utódjaként Don Airey, s az így felálló csapat (Ian Gillan - ének, Ian Paice - dob, Roger Glover - basszusgitár, Steve Morse - gitár és Don Airey - billentyűsök) immár a harmadik stúdióalbumát készítette el. S mint ez a hosszas felsorolás is mutatja, mindegyik korszaknak megvolt a maga sikere, stílusa, mely mind-mind a Deep Purple-t jellemezte. Ezért is írtam: felesleges az összehasonlítás a múlt együtteseivel...

A Now What?! című új stúdióalbumra nyolc évet kellett várni a legutóbbi, Rapture Of The Deep című lemez óta. Ám hogy megérte, az biztos! A lemezt már csak az eltelt idő hossza miatt is nagy várakozás előzte meg a rajongók körében, de a híradások is arról szóltak, hogy egy igazi rockos lemez készül, többféle színnel-hatással. Erre a jó nevű producer, Bob Ezrin is biztosítékot jelentett, aki többek között a Pink Floyd The Wall lemezének produceri munkáját is ellátta anno. A Now What?! albumot meghallgatva azonnal feltűnik, hogy billentyűsközpontú album született, azon belül is meghatározó a (Hammond) orgonahangzás. A dalok szólóinak nagy részében a billentyűsök kapnak szerepet, s ha még valahol a gitár szólózik is, a billentyűs rész sem marad el. Az alapokban is nagyot alkot Don Airey, számomra öröm hallgatni a sokszínűségét, a játékosságát. Steve Morse így a gitárokkal kissé hátrébb szorult, de azért nem annyira, hogy ne élvezhessük az ő játékát is, még ha most talán nem csillog annyira a szólók kidolgozottságával, mint a korábbi lemezeken. Ugyancsak biztos alap Roger a basszusgitáron, melynek a hangzását is nagyon jól eltalálták végre, nem csak a háttérben dörmög... Ian Paice dobjátéka a már megszokott (ő egyébként az egyetlen Purple-tag, aki 1968 óta mindegyik Deep Purple-albumon játszott), s talán esetében is lehetne egy kissé több játékosság, ötlet, de azért megszólni nem lehet (különben is, mit kell neki még egyáltalán bizonyítania?!). Gillan hangja pedig tökéletesen illik a dalokhoz. Na jó, már nem kiabálja végig a magas regiszterekben a számokat (egyedül a Vincent Price-ban engedi el magát), de közel a hetvenhez már ezt nem is kell elvárnunk. Érzelemdús, dallamos éneke unikum most is.

A dalok pedig kimondottan változatosak. Már az is meglepetés, hogy a lemezkezdő A Simple Song egy lassú, gitáros-billentyűs-énekes bevezetővel indul, hiszen a Purple-albumoknál egy húzós kezdetű számot szoktunk meg lemeznyitóknak, ám az akusztikus rész után megkapjuk a várt rockos hangzást a dalban. A számok többségének a refrénje fogós, jól kidolgozott, elég csak például az Out Of Hand, a Body Line vagy az Apres Vous című, rádióbarát dalokat említeni. Vagy itt van a kislemezen már megjelent középtempós All The Time In The World, mely akár végtelenítve is szólhatna egy-egy idegnyugtató utazáson... A Hell To Pay egy igazi húzós rockdal, benne csordavokállal a refrénben (ez sem túl megszokott a Purple-től). Az Above & Beyond egy már-már elszállósabb darab, finom gitár- és billentyűsalapokkal, míg a Blood From A Stone szinte már dzsesszes, bluesos tétel, benne elektromoszongora-szólóval. Az Uncommon Man meglepetésként egy hosszabb, pszichedelikus bevezetővel indít, melynek a végén fanfárok is szólnak (mármint szintetizátorról), ezzel talán utalnak is az ELP híres dalára, a Fanfare For The Common Manre. S ne felejtsük el megemlíteni a lemezt záró Vincent Price templomi orgonával indító vámpíros hangulatú kísértetdalát, melyhez egy ötletes videó is készült.

A Deep Purple zenészei már nem fiatalok. A rockzene asztalára hosszú pályafutásuk alatt különböző felállású csapatokban vagy szólóban már rengeteg mindent tettek le. Ám a rutin mellett a tehetség még ott van mindegyikükben. Megmutatták ezzel az albummal, hogy még kár lenne leírni őket. Még akkor is, ha esetleg ez lenne az utolsó stúdiólemezük. Amit persze egy rajongó sem hisz el... Apropó, rajongók: augusztusban Székesfehérváron, a FEZEN fesztiválon élőben is meggyőződhetünk róla, hogy milyen kitűnő koncertegyüttes ma is a Deep Purple.

Ja, és az új lemezt természetesen az egykori zenésztársnak, barátnak, Jon Lordnak ajánlják. Aki odafentről, az egekből biztos hogy elismerően csettint a dalokat hallva...

(Deep Purple: Now What?! Kiadó: EarMusic)

[caption id="" align="alignright" width="334"] A borító egyszerű, de a zene összetett és húzós
[/caption]Számlista:
1. A Simple Song
2. Weirdistan
3. Out Of Hand
4. Hell To Pay
5. Body Line
6. Above & Beyond
7. Blood From A Stone
8. Uncommon Man
9. Apres Vous
10. All The Time In The World
11. Vincent Price

Kapcsolódó cikkek:

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!