Lemezkritika

2013.06.19. 19:25

Depeche Mode: Delta Machine

Május 21-én jártak Budapesten koncertezni, visszatérő vendégként. Az új lemez dalai sem maradtak ki.

Baranyi György

Tizenharmadik albumát készítette el a Depeche Mode. Nagy meglepetések nincsenek a Delta Machine című új lemezen, de önmagában egy erős, hallgatható, a Depeche Mode-ra az utóbbi időben jellemző anyag készült el. Az együttes többféle váltáson is átesett már – persze a saját elektro-popos stílusukon belül –, az előző két lemez azonban egyfajta minimál zenei megoldást tartalmazó anyagokat is hozott a vaskosabbra vett hangszerelésű dalok mellett. Martin L. Gore mellett egyre inkább megmutatja szerzői vénáját az énekes Dave Gahan is, és bizony remek kis szerzemények kerülnek ki a keze alól. Gahan hangja egyébként az idők során sokkal érettebb lett, s nem egy dalban is kimondottan mélyre hangolt, szinte már bluesos hangzást tud vele előadni.

Most egyébként gitárból kevesebbet kapunk, több a szintetizátor és egyéb billentyűs „kütyü”. Nem maradunk persze most sem olyan érzelmes dal nélkül, amit Martin L. Gore énekel. Aztán lehet azon vitatkozni, melyek DM-korszak volt a menőbb, a Personal Jesus-féle vagy az utóbbi idők számomra felnőttesebb stílusa. Ez a lemez is megosztja majd a rajongókat, még akkor is, ha igazán üresjárat nincs a lemezen. De az is biztos, hogy ezeket a dalokat kevésbé fogják slágerként dúdolni...

[caption id="" align="alignright" width="334"] Minimál zenei hatások is jellemzők a lemezre
[/caption]Számlista:
1. Welcome To My World
2. Angel
3. Heaven
4. Secret to the End
5. My Little Universe
6. Slow
7. Broken
8. The Child Inside
9. Soft Touch/Raw Nerve
10. Should Be Higher
11. Alone
12. Soothe My Soul
13. Goodbye

Kapcsolódó cikkek:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!