CSAK FERKÓ BÁCSINAK HÍVTÁK

2018.01.19. 07:00

Büszke híres kuruc felmenőjére Tokaji Gyula

1697-ben egy olyan katonákból álló csapat rohanta meg Szolnokot, akik Tokaji Ferencnek, a hegyaljai kuruc felkelés vezetőjének embereiként maradtak meg a város emlékezetében. A sors forgandóságának köszönhetően ma városunkban él a kuruc vezér egyik rokona, Tokaji Gyula, akivel a neves ős családi emlékezetéről beszélgettünk.

Szathmáry István

– Tokaji Ferenccel, akit a családban csak Ferkó bácsinak hívtunk, családunk mindig számon tartotta a rokonságot. – kezdi történetét Tokaji Gyula, akinek zömök termete alapján akár a jeles őst is magunk elé képzelhetnénk.

– Nagymamánk tartotta ébren nálunk az emlékét, s bár sokat mesélt róla, soha nem adta meg pontosan a leszármazásunk vonalát. Valószínűleg ő is csupán a családi hagyományból hallott róla. Halála körülményeiről sem tudott pontosat, nálunk úgy élt ennek a története, hogy az egyébként Bécsben elhunyt katonának nyoma veszett.

– A sírja is ismeretlen, sebesülten került fogságba, ebbe is belehalhatott a börtönben. A nagymama a gyermekek számára is kézzelfoghatóan úgy tartotta bennük ébren az általa öregbátyánknak nevezett vitéz ős emlékét, hogy volt otthon egy kivágott papírmasé figura, mozgott keze, lába, s rá volt írva, hogy Tokaji Ferenc. A Tokajiak a családi emlékezet szerint a török kimenetele után települtek vissza Békésbe, magába a városba és ott van ma is a rokonságuk, akikkel tartjuk is a kapcsolatot – meséli a férfi.

Bár elég kevés információjuk van a kuruc ősről, büszkén őrzik az emlékét.

– Én is ezt adtam tovább a gyermekeimnek, unokáimnak, ami keveset tudok róla, azt életben tartom – mondja Tokaji Gyula.

– Egyik unokám viseli is a nevét, őt is Tokaji Ferencnek hívják. Családomban nem is tudok több katonáról, többnyire iparosemberek voltak, vagy tanítók, tanárok – teszi hozzá.

– A kevés ismerettől függetlenül él nálunk az ős rebellis szelleme, a kurucos hagyomány. Amit azért sem volt könnyű dolog hordozni, mert családunkban is szemben állt az otthon kapott ismeret az iskolában hallottakkal – mondja.

– Pál apostol írja, hogy „soha sem hízelegtem” – idéz a Szentírásból Gyula. – Hát én sem, ilyen voltam, vagyok én is. Volt, nem egyszer, hogy nekimentem a falnak, s újra talpra kellett állni. A kuruc vezér szelleme nem hunyt ki nálunk, bennem is van mindig valami ellenállásféle a felsőbbséggel szemben, még a józan ész ellenére is. Az unokák, gyerekek is büszkék az ősapára – fűzi hozzá.

Ma ott élek, ahol egykor talán fegyverrel járt az ősöm – mondja Tokaji Gyula
Fotós: Fodor Orsolya

Arra a kérdésre, hogy milyen ma abban a városban élni, ami egykor megtapasztalta az ős nehéz kezét, kis mosoly kíséretében jön a válasz.

– Bár én csak egy korábbi Új Néplap-cikkből szereztem erről tudomást, kétségtelenül kicsit furcsa érzés számomra. De azóta évszázadok teltek el, s azok talán már feledtették a régi sérelmeket – mondja.

Egykoron kirobbantotta a felkelést

Tokaji Ferenc 1682-ben a regéci vár hajdúhadnagyaként szolgált, majd 1697-ben a Törökországba menekült Thököly nevében, annak ezredeseként ő robbantotta ki a hegyaljai kuruc felkelést. Miután nem tudták maguknak megnyerni II. Rákóczi Ferencet, a megyei nemesség és a császári katonaság rövid időn belül leverte őket. Tokaji 1709-ben a bécsi börtönben halt meg. Rákóczi állítólag próbálta más foglyokért kiváltani, illetve gondoskodott családjáról. Ma számos helyen szobor vagy közterület őrzi emlékét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!