SZÍNIKRITIKA

2018.01.13. 19:58

Aki szeret, előbb-utóbb talál: Lili baronesse beleszeret a jóképű komornyikba

A Lili bárónő volt a Szolnoki Szigligeti Színház óévi utolsó – nem eltapsolt –, hangos sikerű bemutatója, amely az új esztendő elejére tervezett előadásaira is méltán megérdemli a teltházat. Ez akkor is bátran kijelenthető lenne, ha a háromfelvonásos operett rendezője, Balázs Péter színigazgató ezúttal pimfül állította volna színpadra a darabot. De nem akképp tette.

A remek tempóban, a több mint száz éve megírt párbeszédektől nem idegen, modernkori poénokkal tűzdelt játékban a népes tagú, dalos ajkú statisztaháttérrel (Bartók Béla Kamarakórus, MÁV Járműjavító Férfikar, nótaénekes) megtámogatott színtársulat által aprólékos figyelemmel és dróton húzott fegyelemmel, flottul van illesztve próza és ének, zene és tánc a függönyfelhúzástól az ovációval kísért vastapsig.

De építsük az ezúttal pozitív végkicsengésű értékelést alulról, egészen a zenekari árokból. Huszka Jenő műfajteremtő – mármint hogy életre keltette a magyar operettet – muzsikája zseniális.

A Lili bárnő húzódalai, mint a „Tündérkirálynő, légy a párom”; a „Szellő szárnyán”; a „Gyere, csókolj meg szaporán tubicám”; az „Egy kis cigaretta, valódi, finom” mai napig slágerek. Mindezen dallamok által Sándor Bence karmester és mesteri hangszerészei kiváló zenei alapot szolgáltatnak a világot jelentő szolnoki deszkán dolgozóknak.

Például a klasszikus kisoperai négyesnek – primadonnának, hősszerelmesnek, szubrettnek és táncoskomikusnak –, illetve csapattársainak.

Lőrincz Judit romantikus alkatú Lili baronesse-e kellően előkelő úri hölgy és dacos kamaszlány is egyben. A többek között a sidney-i, perthi, a New York-i és a budapesti operaházakban is jeleskedő szolnoki (megyei Prima díjas – itt primadonna) művésznő végérvényesen megérkezett a zenés darabok prózai szerepkörben is nagyot alkotó kiválóságai mellé.

Az őt egyedül nevelő „műbáró” apjának dacos-vadóc gyermeke szenvedélyesen beleszeret a „Vezetéknévnélküli” Lászlóba, aki egyébiránt a tartozások miatt eladósorba került Illésházy-kastély grófi birtokosa.

László „szituációba” kerül: egy hátrahagyott libéria miatt komornyiknak nézik, a báróságát pénzen vett „kivagyokén” festékkereskedő, Malomszegi Ernő Lilicskéje pedig szívébe zárja a jóképű, kedves lakájt. Bot Gábor főúrként és inasként is karakteres lírai bonvivánja a tőle magas színvonalon elvárhatóan jeles alakítás.

A cselszövő Clarisse rendre a maga hasznára kevergeti a kártyalapokat, ebben kéretlenül és véletlenül is segítségére van eme operettpakli tökfilkója, Frédi is. Clarisse-et Kertész Marcella, Frédit Járai Máté formálja meg oly’ módon, hogy közös betétdaluk és -táncuk (Gyere, csókolj meg…) után a hálás és lelkes közönség rendre visszatapsolja a kettőst.

Kertész kiválóan él a gonoszkodó női praktikákat hozó szubrett jelmezében, Járai pedig lubickol a valóságosan rá íródott idétlen ficsúr szerepkörében. S bár már néhány éve tudjuk, hogy ő Ő, de ebbéli alakításában felfedezhetjük játékában Latabár Kálmánt, Ben Stillert, de még Mr. Beant is.

Részlet a temperamentumos darabból (balról): Lőrincz Judit (Lili), Járai Máté (Frédi) és Kertész Marcella (Clarisse) párválasztás előtt.
Fotós: Csabai Istváne

Akárhogy is, Járai Latyi Matyi Frédije szenzációs! Horváth Gábor pöfeteg Malomszegi bárója, akárcsak Mészáros István képmutató Becsei tiszttartója, de még Deme Gábor János bácsija is hasfájósan derűs, vicces jellemek.

Huszka Jenő és egyetemi jó barátja, minisztériumi kollégája, a Lili bárónő szövegkönyvírója, librettója, Martos Ferenc nem hihető, hogy ismerte Agatha Christie-t, de a neves krimiírónő sem nyomoztatta volna ki főhőseivel, hogy mit keresnek ebben az operettben az Illésházy grófnők, Agatha és Krisztina vénkisasszonyok.

Nos, hiányoznának, ha nem lennének, hiszen nem mellékes kellékek a hosszú vidám perceket felvonultató darabban. Gombos Judit és Lugosi Claudia párosa páratlanul mókás jelenség. A többi szereplő alázatos alattvalója az 1910-es évek végén íródott, a főúri nobilitást akkorra már megérdemelten kigúnyoló társadalmi szatírának.

A Lili bárónőt majd’ száz évvel ezelőtt, 1919-ben mutatták be először Budapesten, az Erkel Színház (név)elődjében, a Városi Színházban. Azóta is kortalan darab, nosztalgikus fricska, amely kiállta az idők próbáját. Megélte a Monarchiát, a Tanácsköztársaságot, a Horthy-korszakot, a II. világháborút, a szovjet megszállást és a rendszerváltozást követő, immáron több

évtizedet is.

Mészáros Géza

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!