Nem sok jót remélhetünk Bidentől

Ezen állampolgárok bizonyára azért szavaztak Joe Bidenre, mert hatékonyabb járványkezelést és belpolitikai megbékélést ígért. Visszatérést a kompromisszumok és a mértékletesség politikájához. A Black Lives Matter mozgalom lecsillapítását, valamint azt, hogy az Egyesült Államok visszaszerzi vezető szerepét a világpolitika színpadán. Megvizsgálták, mennyire volt sikeres Biden elnök első száz napja ezek tükrében.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok egy sor súlyos problémával küzd, ezek közül is kiemelkedik a koronavírus-járvány. Ezen a téren érte el a friss Biden-adminisztráció a legnagyobb sikereket. Az elnök kezdeti ígéretét, amely szerint az első száz napban százmillió oltást adnak be, már március közepén teljesítette. Jelenleg 140 millió fölötti azoknak a száma, akik legalább az első oltáson túl vannak, és százmillió körül azoké, akik már a másodikon is. Népességarányosan az Egyesült Államok a világ előkelő hatodik helyén áll, közvetlenül Magyarország előtt. Az oltási kampány terén tehát Joe Biden kormányzata kiválóra vizsgázik – olvasható a Magyar Nemzet elemzésében.

Nacionalizmus a járványkezelésben

Ehhez azonban szükség volt a „vakcinanacionalizmusra”, amelyet a baloldal korábban mélyen elutasított: lényegé­ben az Egyesült Államok területén legyártott összes vakcinát az országon belül használták fel. Összehasonlításképp: az Európai Unióban gyártott dózisok közel felét exportálták. Az amerikai sajtó természetesen igyekszik elkendőzni ezt a tényt, hiszen ez a fajta „Amerika az első” hozzáállás inkább volt jellemző Trump elnöki munkásságára, ezért nehezen egyeztethető össze Joe Biden és a Demokrata Párt elveivel és értékeivel.

Az amerikai oltási terv már sokkal jobban megfelel a baloldal új, „antirasszista” alapvetéseinek: a színes bőrű amerikaiak előkelő helyre kerültek a rangsorban. Oltásukat, életkortól és egészségi állapottól függetlenül, közvetlenül az egészségügyi dolgozók után meg lehetett kezdeni, még azelőtt, hogy a 65 év fölötti állampolgárok sorra kerültek volna. A progresszív közvélemény a faji igazságosság győzelmeként ünnepelte mindezt, hiszen szerintük az idősek között túlsúlyban vannak a vagyonos fehérek, akik évtizedeken keresztül élvezhették a „rendszerszintű fehér rasszizmus” előnyeit.

Bebetonoznák a baloldali túlsúlyt

A járványhelyzetet tovább súlyosbítja a jelentős társadalmi megosztottság. Joe Biden egyik legfontosabb ígérete volt, hogy igyekszik majd csillapítani az indulatokat, és visszatérni a mérsékeltebb hangvételhez a belpolitikában. Mindez azonban ígéret maradt csupán. Annak ellenére is, hogy a törvényhozásban tapasztalható szűk demokrata többség tálcán kínálta annak lehetőségét, hogy kompromisszumokat keressenek és találjanak a republikánusokkal. A Demokrata Párt erőpolitikát alkalmazva nyomta át Joe Biden legfontosabb törvényhozási kezdeményezését a kongresszuson: a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek enyhítését célzó, közel kétezermilliárd dolláros élénkítő csomagot. A tervezet elfogadásához Kamala Harris alelnök szavazatára is szükség volt, hisz a szenátusban szavazategyenlőség alakult ki, miután mindkét oldalon érvényesült a szigorú pártfegyelem. Ez az indítvány azonban lényegesen kevésbé volt megosztó, mint a demokraták politikai és választási reformtervei.

A demokrata többségű alsóház által elfogadott törvénytervezetek hosszú időre bebetonoznák a baloldali túlsúlyt a szövetségi politikában. A tervezett választási reform állandósítaná a 2020-ban a koronavírus-járvány miatt bevezetett módosításokat, amelyek nagyszámú, nehezen hitelesíthető levélszavazatot eredményeztek. A reform olyan új intézkedéseket is tartalmaz, amelyek tovább könnyítenék a regisztrációt a szavazói névjegyzékbe, ezzel megnyitva a kaput a választási visszaélések előtt. Egy másik javaslat 13 főre növelné a legfelsőbb bíróság tagjainak számát úgy, hogy Biden nevezhetne ki négy új bírót, ezzel megfordítva a jelenlegi konzervatív túlsúlyt a testületen belül. Egy harmadik kezdeményezés pedig állami státust adna a fővárosnak, Washington DC-nek, amely további két, garantáltan demokrata helyet eredményezne a felsőházban. Mindez nyíltan az egypárti kormányzás megvalósítására irányul, amely joggal váltotta ki a republikánus vezetés és a párt szavazóbázisának felháborodását. Jelenleg kevés az esély, hogy ezek a tervek átmenjenek a szenátuson, de fokozzák a társadalmon belüli feszültséget és a bizalmatlanságot a két vezető párt között.

Elszabadultak az indulatok

Eközben a Black Lives Matter és az Antifa domesztikálása sem Joe Biden tervei szerint zajlik. Hiába találta az esküdtszék bűnösnek a George Floyd halálát okozó rendőrt, a légkör továbbra is feszült. A nyugati part nagyvárosai­ban, Portlandben és Seattle-ben egymást érik a vandál, erőszakos megmozdulások, amelyek nemritkán fosztogatásba és gyújtogatásba torkollnak. Az erőszak más városokban is bármelyik pillanatban újra fellángolhat.

Az amerikai rendvédelmi szervek továbbra is nyomás alatt állnak: a demokraták bal szárnya nem mondott le arról, hogy megkurtítsák a rendőrség költségvetését, a radikális politikusok pedig a testület felszámolását követelik. Ezenfelül közfelháborodást, médiahisztériát és erőszakos tüntetéseket vált ki minden olyan eset, amikor rendőrök fegyvert használnak fekete gyanúsítottakkal szemben, függetlenül attól, mennyire volt jogos a fellépés. A bűnözési statisztikák folyamatosan romlanak. A faji feszültségek, ahelyett hogy csitulnának, fokozódnak.

Mélyponton a kínai és az orosz viszony

A külpolitika terén is nehezen megy a visszatérés a „normális kerékvágásba”. A beharangozott nagyszabású tervek közül ez idáig egy virtuális klímacsúcsot sikerült megszervezni, amelyen viszont az egyetlen lényeges felajánlást maga Joe Biden tette: 2030-ig több mint ötven százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást hazájában.

Eközben a rivális nagyhatalmakkal való viszony mélyponton van. Az első jelentős találkozó a kínai féllel katasztrofálisan sikerült. Antony Blinken amerikai külügyminiszter és kínai kollégája a kamerák kereszttüzében került parázs szócsatába az alaszkai Anchorage-ba szervezett kétnapos kétoldalú megbeszélés első óráiban. A fiaskó sokat rontott a két nagyhatalom kapcsolatain, bár azóta a rutinos John Kerry – aki Biden klímaügyi főmegbízottjaként utazott Sanghajba – némileg korrigálta a helyzetet.

Az amerikai–orosz viszony is tovább romlott Biden beiktatása óta. Az amerikai elnök egy tévéinterjú során „gyilkosnak” nevezte Vlagyimir Putyint, diplomáciai vihart kavarva a két állam között. Az oroszok konzultációra hazahívták washingtoni nagykövetüket, aki hat héttel az eset után még mindig nem tért vissza posztjára. Sőt, Moszkva a múlt héten azt „javasolta” az Egyesült Államok nagykövetének, hogy helyesebb lenne, ha ő is hazatérne, aki ennek a diplomatikusan megfogalmazott felszólításnak eleget is tett. Mindez azt jelenti, hogy egy olyan időszakban, amikor a feszültség a két atomhatalom között a hidegháború óta példátlan szinten van, a diplomáciai képviseletek nagykövet nélkül maradtak.

A történelem mond ítéletet

Mielőtt ítéletet mondanánk Joe Biden első száz napjáról, jusson eszünkbe, hogy roppant nehéz körülmények között vette át az Egyesült Államok irányítását: a koronavírus-járvány második hulláma épp tetőzött, az elnök legitimitása pedig az állampolgárok jelentős része szemében erősen megkérdőjelezhető. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy nem beszélhetünk sikeres periódusról. A járvány leküzdése felé jó úton halad az adminisztráció, de az ország megosztottsága tovább mélyült, az utcai erőszak pedig továbbra is a mindennapok része. A külpolitika terén Biden rendkívül csekély eredményeket tud felmutatni. Mind Kínával, mind Oroszországgal tovább romlott az amúgy is hideg viszony. Végső soron a történelem a teljes ciklus alapján ítél majd, de annyi mindenesetre elmondható: az első száz nap nem sok jót ígér.

(A szerző az Alapjogokért Központ elemzője)