Ártéri erdőkkel szabdalt uradalomból vált a fesztivál varázslatos helyszínévé a Tiszaliget

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindig is volt Tiszaliget, holott a XIX. század végéig ilyen nem létezett. Uradalom volt ártéri erdőkkel, ligetesebb részekkel, amit utoljára a Vodianer család bérelt, illetve vásárolt belőle részeket. Aztán 1885-ben változott a kép, amikor Karcagról ide került egy Tóth Mór nevű kertészkedő hajlamú ügyész, róla később sokáig Móricz-ligetnek hívták ezt a területet, s ő saját költségén, majd az ügyészség bevonásával, és költségkímélésként rabmunkával elkezdett ott fásítani, ligeteket, erdei utakat hozott létre, állítólag pavilon is kerül bele – idézte fel a kezdeteket dr. Horváth László, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója. 

A kezdetben csak az ügyészség dolgozói, meg a városi kaszinó tagjai számára látogatható terület akkor vált a város részévé, amikor 1911-ben az akkori polgármester révén a város is részt vállalt a költségekből, amivel a parkosítás és a padosítás is előrehaladt. Végül nem csak egy békés, családias hétvégi kikapcsolódásra alkalmas liget alakult ott ki, hanem ode telepedtek a városi népünnepélyek, amihez tudni kell, hogy akkor még nem létezett az innenső parton a mai rendezett park rózsakert és sétány, hanem csirkepiac, malom, rakodópart és rendezetlen körülmények uralták a területet. 

Közben a túlsó parton létrejött 1901-ben az evezős egylet, a szabad strand, majd Stögermayer Antal vendéglős Aranylakat vendéglőjével megjelent a vendéglátás is, ahova az úri osztály is kisétálhatott. Érdekes módon, bár Szolnok nem tartozott a Nagykunsághoz, 1935-ben onnan is egy nagyszabású rendezvényt hoztak ide. A nagykunsági pásztortalálkozót, ahol szokásos pásztorételeket főztek a slambuctól a gulyásig, s amire a Gulyásfesztivál eredeti szervezői, mint előzményre tekintettek. Közben, már a hatvanas években az egyébként vízjárta területet Nemes Gerzson vízügyi mérnök tervei alapján védőgáttal vette körül a Vízügy, hogy a folyamatosan emelt újabb létesítményeket ne fenyegesse az elöntés veszélye.

– Nyilván én az a korosztály vagyok, aki már nem járhatott az eredeti Aranylakatban, az emlékeim erről a területről már inkább egy diszkóra, bútoráruházra, műanyagasztalos vendéglőre terjednek, de nagyot ugorva az időben azt mondhatom, megszerettem a régi hagyományt feltámasztó Gulyásfesztivált – mondta dr. Horváth László.

– Nem véletlen, hogy a múzeum is törekszik kapcsolódni hozzá, ide hívva a testvérmúzeumok, testvérvárosok delegációit, hiszen akkor egy olyan emberközeli, barátságos arca van a városnak, amit mi is igyekszünk megmutatni másoknak. Amikor hatszáz bográcsban fő a gulyás a Tiszaligetben, azt itt, a Kossuth téren is érezni. Ennek a hagyománya hozzánőtt a városhoz, és voltaképpen a legnépszerűbb, a legtöbb embert megmozgató országos jelentőségű rendezvénye Szolnoknak. Ez egy valós érték, én magam is főzöm a gulyáslevest. Nagyjából 25 évet töltöttem már Szolnokon, s szinte mindig ott voltam, hol hivatalból, a zsűri tagjaként, hol főzőemberként, de leggyakrabban azt szeretem, amikor élvezetesen végigjárom az egészet. Leggyakrabban a város, illetve a szolnoki légierő bográcsaihoz megyek, de a feleségem iskolája, vagy a Szolnok Rotary Club is mindig ott van és főz a fesztiválon.