Halmi Diana: Vágyak múló hamva!

Szívemben egy apró lángsugár,
mit egyetlen parázsból gyújtottál.
S mint tűzvész lángra kaptál,
eloltani nem tudod, de muszáj.

És még ha sikerülne is, mi maradna?
Csak üresség és érzéseid szürke hamva.
Előtted most ott áll egy pohár,
s épp oly üres, mint te a szerelem után.

Majd felhangzik egy furcsa hang,
Egy mámorító, szomorú dallam.
Dalolni kezd a pohár,
s szíved minden búja beleszáll.

Mint pacsirta dalol a fán,
Vagy legszebb szirén, ki halálba ránt.
De a pohár csak dalol és dalol,
s arcodon a könny végig simul.

Könnyeid megtöltik a dallamot,
s a szívedben a vágy már halott.
Nem feledted el mit érzel,
csak kisírtad magadból egy részed.

S majd a könnyes álomból felébredve,
ismét csak a dallam jut eszedbe.
Hozzáértél újra, s dalolt,
de a pohár üres volt.