Hagyományos disznóvágást rendeztünk, miklósi módra

Hét óra húsz perckor érkeztem meg az iskolába, ekkor már henteseink javában dolgozták fel a disznót, a pékek pedig lelkesen dagasztották a cipókat. Varázslatos volt számomra az egész. Mindenki összhangban volt a másikkal és jól végezte a dolgát. A szünetekben rengeteg diák és tanár gyűlt az udvari szín alá, hogy megkóstolhassák az elkészült finomságokat.

Az udvart körbejárta a frissen sült cipó, a hagymás vér, a hurka és a kolbász illata. Az ember szájában ilyenkor szinte azonnal összefut a nyál, ez velem sem volt másképp. A szín alá sietve sorba álltam, hogy kóstolót vehessek. Amikor sorra kerültem, egy kisebb meglepetés fogadott. Számomra szokatlan volt a módszer, ahogyan az elkészült ételeket tálalták.

Először a cipókat négyfelé vágták és egy darab cipócska szolgált tányérul. A kis cipó belsejét kiszedtem, így tartottam, hogy a hurkadarabokat beletegyék. Ezután a cipó belsejével a hurkát „bezártam” a kenyérkébe. Így, szendvicsszerűen, kényelmesen tudtam fogyasztani. Praktikusnak találtam ezt a módszert. Amíg falatoztunk, az ott lévő diákokkal is beszélgettem, igazi közösségépítő volt.

Családias hangulat hatotta át a programot és az egész napi készülődést. Azon a napon egy új és felejthetetlen élményben volt részem. Alig várom, hogy az idei disznóvágáson is részt vehessek!