Szatmári Bálint: Szél Lányai

Szatmári Bálint: Szél Lányai

Testemen ezeréves tündéri áldás s átok,
Ti fagyos Démonok csak erre vártok.

E drága kincset megszerzi,
Tőlem ezt is elrabolni.

Nem leszek a tiétek, s ezt a drága kincset nem adom nektek
Akár hogy is szeretnétek!

Megbabonázó csókot ajkamra nem lehelhetek,
A szél lányai engem tőletek megvédenek.

Lidérces erejükkel körülölelnek,
Benneteket a föld mélyére visszaűznek!

Álmok partján kacéran cirógatnak,
Szerelmes szavakat fülembe búgnak.

Majd levetkeztetnek,
S velem együtt vágyak tengerében merítkeznek.

Ölükben mély álomba ringatnak, ajkamra csókot lehelnek,
Végül a némaságban halk léptekkel elütnek.