SÉTA

2010.11.04. 14:23

Nem jött emberevő ponty!

Az elmúlt napok enyhe időjárása újra felidézi a nyarat, a kirándulásokat, a szabadban töltött órákat. Lássuk, hogy emlékeznek a Varga Katalin Gimnázium Sétás diákjai a szünidőre és hogyan tekintenek az új tanévre.

SÉTA

BALÁZS FANNI: — Számomra nem múlhat el úgy nyári hónap, hogy ne menjek ki a Holt-Tiszára a többiekkel. Viccelődés a parton, ruhában vízbe ugrálás, fröcskölés, stb... Ezek a nyári élmények örökre megmaradnak.
Idén utoljára augusztus végén voltunk kint, éjszaka. Egy barátom ott lakik a közelben és hajnali egy körül kitaláltuk, mi lenne, ha kimennénk. Kicsit féltünk, hogy hideg lesz a víz, de az első fejesek után megállapítottuk, hogy még melegebb, mint nap közben.

Három óráig folyamatosan a vízben voltunk, úsztunk, ugráltunk, egymást dobáltuk. Riogattak páran tengeri szörnyekkel, krokodilokkal, hatalmas emberevő pontyokkal. Istenem, de idétlenség, de azért nagyon vicces volt.
Negyed négy körül elindultunk visszafelé. Félúton néztem a cuccaimat, és észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Akkor gyorsan mindenki vissza. Tíz perc keresgélés után aztán észrevettem, hogy mégis nálam van. Hazafelé természetesen hallgathattam a megjegyzéseket az agyi szintemre vonatkozóan, de összességében felejthetetlen élmény volt. És az összes Holt-Tiszás élményem is ilyen. Ezzel a pár sorral azt is akartam mondani, hogy Szolnokon is megtalálhatjuk a jó dolgokat! Irány a Holt-Tisza!

VINCZE NIKOLETT: — Valószínűleg mindenki nevében mondhatom, hogy a nyár ijesztő gyorsasággal eltelt. A diákok réme, a szeptember elsején megrendezett évnyitó is elröpült. Ezen a napon mi, másodévesek köszöntöttük az elsősöket. Most egy kicsit irigykedem a fiatalabb diákokra, amikor visszaemlékszem az akkori élményekre: az újdonságok, barátok... és a novemberben tartandó Kati-hét (kilencedikesek avatása). Ugyanakkor sajnálom is őket, hiszen egy új, ismeretlen környezethez való alkalmazkodás nem egyszerű (bár ezt úgy látom, hogy mostanra sikerült nekik). Naná, hiszen novemberben járunk, én pedig úgy érzem, mintha szünet nélkül folytatnánk az előző évet (igaz, most épp őszi szünet van). Azt hiszem, hogy idén sem félek az iskolától, legalábbis, nem jobban, mint tavaly. Az eddigi legnagyobb problémámat a koránkelés jelenti. Annyira hiányzott már a reggeli testedzés, amikor hatalmas táskákkal a szemem alatt és a hátamon, rohanok és kényszeresen vigyorogva integetek a távolodó busz után. Ilyenkor, persze egy kósza gondolat következik arról, hogy milyen jó is volna a pénteki napnál tartani. Természetesen, az igazi megváltást nem a két kis rövidke nap (hétvége), hanem a két kis rövidke hónap (szünidő) jelentené, ám erre még várnunk kell majd’ egy egész izgalmas évet. Összegzésül: szuper volt a nyár, de azért örülök, hogy minden nap újra a Vargában lehetek.

Már csak röpke hét hónap

Milyen volt visszaszokni a suliba? Ezt a kérdést szerintem felesleges feltenni. Jelen pillanatban (hetedik óra) a számítógép előtt ülök és integetek a képernyőnek, mert jééé annyira vicces hogy „háromban látom a kezemet”. Hát ilyen! Nagyon hiányoznak a nyár pillanatai, a szabadság, a napi 12 óra alvás, de gondolom ezt sem kell bemutatni. Délutánonként elég nehézkesen tudom rávenni magam, hogy leüljek a kémia füzetem elé és megpróbáljam az abban található betűket szavakká varázsolni és még fel is fogni, de igyekszem, és az lebeg a lelki szemeim előtt: már csak hét hónap és megint nyááár!
B. FANNI

Címkék#séta

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!