Véber György: nem szégyellem, hogy itt, Törtelen dolgozom

– Egy hete kezdtem meg a munkát a helyi csapatnál, ahol heti három edzést tartok. A polgármester úr keresett meg, hogy jöjjek ide. Felhívott. Én éppen az ­újpesti piacon vásároltam, amikor jött a felkérés – mosolyodott el az egykori labdarúgó, akit épp a keddi edzés előtt értünk utol. Mint megtudtuk, a tréner korábban csak egyszer járt Törtelen, ezelőtt sosem találkozott az őt a csapathoz invitáló faluvezetővel, és borzasztóan meglepődött a megkeresés hallatán.

A tréningre készülődő „fiaira” várakozó szakember honlapunknak elmondta, bár rendkívül rövid ismeretség fűzi Törtelhez, mégis eddigi itt-tartózkodása alatt pozitív benyomása alakult ki a faluról, melynek labdarúgóit immáron ő készítheti fel.

De mire is?

– Kétéves, konkrét célokat határoztak meg számomra: minden évben egy bajnoki cím, és hogy két év múlva az NB III.-ra készüljünk.

Ez utóbbi egy nagyon komoly motiváció számunkra – fejtette ki a szakember, majd hozzátette, a feljutással kapcsolatos elvárások reálisnak bizonyulnak…

– Tarthatók ezek az elképzelések – vágta rá.

– Tudni kell azonban, hogy mindig a célok fölé kell igazolni, ahogyan fél éven belül itt is észszerű igazolásokra lesz szükség. Persze tudom, ez is pénz kérdése. Így az elején nagyon sok szakmai dolog képlékeny még, de ez úgy gondolom, ilyenkor mindez még természetes is. A pályán szerencsére nincs gond, mindenki teszi a dolgát – összegzett a szakember.

Megtudtuk, harmadik alkalommal trenírozhatta új legénységét az egykori focista.

– Két edzés van mögöttünk, most találkozom harmadjára a fiúkkal – nézett az öltöző felől érkező tanítványaira, majd az élvonal és a megyei szint különbségeit részletezte:

– Ez a közeg értelemszerűen teljesen eltér a ­profi futballtól, nincs napi két edzés, nem tudsz minden embert egy hét alatt megismerni, aki a csapathoz kötődik. Szoknom kell még mindezt, és úgy érzem, van ebben még lemaradásom. Ez a felkészülés egyébként nekem is nagyon kemény tanulópénz lesz, hiszen csak heti három edzés van, és ebbe kell belesűríteni a legfontosabb elképzeléseket, ugyanakkor ebben az időszakban kell megismernem a játékosokat mind szakmailag, mind pedig emberileg.

Új feladatok és számos kihívás színesíti majd a megyei szintű munkát.

– Teljesen mások a kihívások, főleg ami az erőnlétet, a taktikát és csapatjátékot illeti. Arra is ügyelni kell, nehogy túleddzem a játékosokat. Itt a csapattagok munka után a szabadidejük egy részét feláldozva vesznek részt a közös munkában, és mondhatom, ezen a szinten egy vegytiszta szellem érvényesül.

– Nagyobb hangsúly helyeződik az emberi dolgokra, mint az élvonalban – részletezte, s a játékosok elismeréséről is szót ejtett.

– Már elmondtam a csapatnak, hogy amíg munkájukért akár csak egy forintot is kapnak, én őket addig profi labdarúgóként kezelem. Én is szeretnék megfelelni, mert tudom, hogy komoly áldozatot vállaltak az idehozatalommal.

Az ideérkezést azonban egyesek kétkedéssel fogadták. Véber György kifejtette, nem törődik a szkeptikus véleményekkel.

– Nem szégyellem, hogy itt dolgozom, ezt azért mondom, mert már kaptam elmarasztaló megjegyzéseket, melyek egyáltalán nem érdekelnek. Csendben, nyugodtan dolgozni ugyanis különleges dolog.

„Azt már most tudom, jól fogom itt érezni magam”

– beszélt a negatív hangokról, s kiemelte, reméli, sokat tud majd adni az itteni játékosoknak, és az sem titok, olyan kezdeményezésekben is szívesen részt venne, mint amilyen a Bozsik-program is. Mint mondta, a gyerekek futballtudását célzó programokban történő ­közreműködésére egyébként már megkeresés is érkezett hozzá.

Beszélgetés közben nem mehettünk el szó nélkül a régi futballmúlt és a nosztalgia mellett sem. Véber György három alkalommal, Ukrajna, Németország és Mexikó ellenében, ölthette magára a címeres mezt. Arra voltunk kíváncsiak, melyik mérkőzés volt számára a legemlékezetesebb.

– Mindegyik másért volt különleges. Az első azért, mert ekkor mutatkozhattam be, ráadásul győztes csapatként hagyhattuk el a pályát. A világbajnok németek ­elleni mérkőzés egy nagyon jó összecsapássá kerekedett, amely végül gól nélküli döntetlennel zárult. A Mexikó elleni mérkőzésünket az Azték Stadionban több tízezer néző előtt játszottuk, az eredmény viszont már nem volt túl fényes.

– Ezek mellett persze maradandó volt számomra az 1994 és 1996 közötti időszak is, amikor együtt dolgozhattam Détári Lajossal, ­Illés Bélával, és persze Lisztes ­Krisztiánnal, aki azokban az években bontogatta szárnyait... – mesélte életének meghatározó futballtörténéseit a népszerű dirigens.

Újpesttől Mosonmagyaróváron át Nyíregyházáig: tények, adatok, számok az új trénerről

Véber György Szegeden ­kezdte pályafutását, később pedig számos élvonalbeli csapatban is megfordult: játszott a ­Győri ETO-ban, de Újpesten is, ­ahová karrierjének legemlékezetesebb pillanatai kötik. 1998-ban súlyos sérülést szenvedett, mely veszélybe sodorta ­későbbi pályafutását.

Edzőként tevékenykedett többek között Mosonmagyaróváron, Balatonlellén, Pápán, Mezőkövesden, Pécsett és Nyíregyházán is. Legutóbb a nyírségi város csapatánál edzősködött, ahonnan közös megegyezéssel 2017 áprilisában távozott a negyvennyolc éves szakember, helyére Dajka Lászlót nevezték ki. Véber élvonalbeli mérlege 73 mérkőzésen 24 győzelem, 13 döntetlen és 36 vereség, összesen pedig 88 meccsen 38 győzelem, 14 döntetlen és 36 vereség.

Eredményei: háromszoros válogatott, kétszeres magyar bajnok, egyszeres Magyar Kupa-, és ugyancsak egyszeres Szuperkupa-győztes.

Hartai Gergely