A szolnoki kosaras hölgy is sokat tett a válogatott sikeréért

– Sikerült-e már kipihennie magát?

– Most még Miskolcon vagyok, de a hét további részében már Szolnokon leszek a szüleimnél. Minden rendben, semmi gond, igyekszem kikapcsolódni, hiszen hosszú volt a klubszezon, május közepe óta pedig a válogatottal készültünk az Eb-re.

– Még egy pár napos horvátországi nyaralás fér bele majd a szabiba. Aztán fejben és fizikálisan is készülni fogok az alapozásra, a DVTK csapatával augusztus közepén kezdjük el a munkát.

– Azért ennyire ne rohanjunk előre, milyen volt belülről az Eb?

– Először annyit, nagyon örültünk, hogy a helyszínen és otthon is sokan szurkoltak nekünk, ami nemcsak, hogy jólesett, hanem sok erőt is adott nekünk. Nem valami jól sikerültek az előkészületi találkozóink, de a tétmeccsekre nagyon összekaptuk magunkat, a szlovénok elleni győztes rajt pedig még jobban összekovácsolta a társaságot.

– Az olaszok elleni siker után pedig már csoportelsőként álltunk fel a törökökkel szemben, és a lehető legkisebb különbséggel kaptunk ki tőlük, ami már nem osztott, nem szorzott, és várhattuk a belgrádi negyeddöntőt.

– A bravúros csoportgyőzelem után a drukkereknek, és gondolom, a csapatnak is megjött az étvágya?

– Igen. Sajnos nem jött össze a bravúr, 62–59-re kaptunk ki. Tényleg csak apróságokon múlt a siker. Sajnos 35 percig visszafogottan játszottunk, rendre hátrányban voltunk. Az más kérdés, hogy a végjátékban nyerhettünk volna, de nem állt mellénk a szerencse.

– Az az igazság, a britek elleni meccsig nem volt rajtunk nagy teher, tettük a dolgunkat. Az akarat megvolt, de az összecsapás nagy részében érződött a játékunkon a görcsösség, jobban kellett volna bíznunk önmagunkban.

– Az elődöntőbe jutás nem sikerült, az olimpiai kvalifikációs tornára azonban megmaradt az esélyük, ám ahhoz a briteknél is erősebb állományú belgákat kell volna legyőzniük.

– Tudtuk, hogy nehéz lesz, mert a belgák évek óta ott vannak az élmezőnyben, és ellenünk is bizonyították klasszisukat. Nem véletlenül végeztek a tavalyi világbajnokságon a negyedik helyen. Azt kell mondanom, nem lehetünk elégedetlenek, hiszen bejutottunk a kontinens legjobb nyolc válogatottja közé, amire közel húsz esztendeje nem volt példa. Átgondolva, ez a realitás.

– A válogatottban az 51-es számú mezben játszott, ez valami szerencseszám?

– Semmi különös, sokáig több csapatban is 15-ös mezben játszottam. Most foglalt volt az utóbbi szám, így lett az enyém a 51-es számú mez.

– Rátérve klubcsapatára, a Diósgyőrre, amelyben játékostársa Kányási Vera, és a vezetőedző Cziczás László is szolnoki származású, a tavalyi ezüstérem után jövőre sikerül megtörniük a Sopron hegemóniáját?

– Újabb kemény szezon elé nézünk, hiszen a bajnokság mellett az Euroliga selejtezőjében is indulunk, ha nem sikerül feljutnunk a főtáblára, akkor az Európa Kupában folytatjuk. A csapat magja együtt maradt, bizakodunk, és azon leszünk, hogy mindegyik sorozatban a legjobbunkat nyújtsuk, és előre tudjunk lépni.

Zele Dorina névjegye

Született: Szolnok, ­1992. 02. 13.

Posztja: erőcsatár

Klubjai: Szolnoki NKK (2007–2011), Szekszárd (2011–2014), Zalaegerszegi TE NKK (2014–2015), PEAC-Pécs (2015–2017), DVTK Miskolc (2017–)

Legnagyobb sikerei: Európa-bajnoki 7. és 9. helyezett (2017, 2019), Universiade 7. és 8. hely (2013, 2015), bajnoki ezüstérmes (2019).

Eb-statisztikája: mérkőzésszám: 5; átlagos játékidő: 16,8 perc; pont: 7,4; gólpassz: 1,2; lepattanó: 2,8.