A tavalyi ifjúsági olimpiai aranyérmét követően idén a junioroknál világ- és Európa-bajnok lett, legutóbb pedig a nála öt évvel idősebb U23-asok között is aranyérmet szerzett a kontinenstornán. A sport mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektető tizennyolc éves versenyzővel beszélgettünk.
– Nyolcévesen kezdtem el cselgáncsozni – kezdte Özbas Szofi. – Magától értetődő volt, hogy sportoljak, hiszen édesanyám tornász volt, míg édesapám birkózó, így családi hagyományként maradtam a sport vonalán. A Rákóczi úti iskolába jártam, és ott is kezdtem el a sportágat, előbb Csényi Gábor, majd Török Feri bácsi csapatához kerültem, ami egy nagyobb közösség volt, jó volt az edzői gárda, mi versenyzők is vittük egymást előre, jól éreztük magunkat. Az akkori csapat zömével a mai napig tartom a kapcsolatot, és az eredmények is jöttek, országos szintű versenyeken rendre első helyezést értem el.
– Mikor jött el a váltás ideje?
– Három esztendeje igazoltam Ceglédre, ahol az Ungvári testvérek is edzenek, és még számos klasszis dzsúdós. Mindennap háromórás edzésem van, naponta járok át Szolnokról édesanyám segítségével. Roppant erős a csapat, széles körben mozognak, és ceglédiként kezdtem el indulni Európa-kupa-viadalokon elsőként Kaunasban, Kínában pedig már győztem, és ezzel kijutottam az ifjúsági olimpiára, amelyet megnyertem tavaly ősszel Buenos Airesben.
– Mint azt hírportálunk is megírta, az idén már az idősebb korosztályokban is rendre aranyérmet szerzett. Melyek voltak ezek a sikerek?
– Elsőéves juniorversenyző vagyok ebben az esztendőben, idősebbekkel küzdöttem főként. Korábbról ismertem őket, a mostani évadban sikerült fizikálisan utolérni őket, valamint sokkal jobban hittem magamban, mint korábban. Nem kifogást kerestem, hogy van még időm a korosztályban, hanem most akartam megmutatni, mire vagyok képes. Találkoztam több olyan emberrel, aki irigy volt, nem hitt bennem, ezeket nehéz volt kezelni, de fejben összetettem a sok apró részletet, és megerősítettem magamban, hogy ez az én utam. Elsőként megnyertem a junior-Eb-t Finnországban, ahol a lengyel ellenfelemet az utolsó másodpercben fordítva győztem le. Ez az egyik legemlékezetesebb győzelmem ebben az évben. A marokkói junior-vb-n és nem sokkal később az oroszországi U23-as Eb-n sem találtam legyőzőre.
– Ellenben nem indult el a felnőtt-világbajnokságon, ennek mi volt az oka?
– Az én döntésem volt, hogy nem mentem ki a vb-re, mert éppen akkor kezdődött az iskola, nem akartam rögtön lemaradni a tanévkezdéskor. Több edzőtáborban is részt kellett volna vennem előtte, és úgy éreztem, hogy számomra még nem aktuális a felnőtt-vb tizennyolc évesen, nem erősödtem még bele abba a mezőnybe.
– Úgy tudjuk, hogy biztatóan áll az olimpiai kvalifikációs ranglistán.
– Igen. Tizennyolcadik helyen vagyok jelenleg az olimpiai ranglistán, de több nemzetből is ketten állnak előttem, és országonként csak egy versenyző indulhat. Súlycsoportomból huszonketten mehetnek majd Tokióba. Tavasszal még több kiemelt kategóriás viadal lesz, ahol nagyon sok pontot lehet szerezni, tehát még nem dőlt el a sorsom. Nagyon gyorsan történt velem minden, és a dzsúdó nagyon sok erőt, időt és energiát elvesz. Az iskola, a tanulás is roppant fontos számomra. Az edzőkkel le fogunk ülni, és megbeszéljük, hogy legyen a folytatás, nyilvánvalóan a jövő őszi érettségi is egy lehetőség, és akkor ideális körülmények között fel tudnék készülni az esetleges olimpiai indulásra.
Özbas Szofi (jobbra) nem ijed meg ellenfeleitől
Fotó: MTI
Németre jár, angolul nyilatkozik
Szofinak tavaly az ötösök mellett egy négyese volt év végén a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, állítja, hogy a 12. osztály sokkal nehezebb, mint a korábbiak. Szerencsére mindenben támogatják a suliban, de természetesen a többiekhez hasonlóan neki is sokat kell tanulnia. Német tagozatra jár, a középfokú nyelvvizsgája már megvan, most angolból is nyelvvizsgázni akar. A versenyek után a helyszínen, amikor interjút készítenek vele, megszokta kérdezni, hogy beszélhet-e németül, de mindig angolul kérdezik, a kezdeti izgalom után már nem okoz gondot ez sem. Pszichológia szakon szeretne továbbtanulni az egyetemen, a távlati célja pedig sportpszichológiára szakosodni, és azon a területen dolgozni.
