Keret és tartalom

Van itt minden bőségesen. Férfikézilabda-, vízilabda és short track Európa-bajnokság, utóbbi kettő ráadásul itthon, Budapesten és Debrecenben; hosszabb szünet után folytatódik a Bajnokok Ligája a női kézilabdázóknál; Melbourne-ben magyar teniszezőkkel zajlik az Australian Open; Portugáliában pedig az asztaliteniszezők álltak asztalhoz az olimpiai részvételért, a magyar hölgyek sikerrel is jártak.

Ebben a nagy eseménydömpingben sokaknak talán fel sem tűnik, hogy ma történik még valami: elkezdődik a labdarúgó NB I tavaszi idénye. Szokatlanul korán, már január végén, szemben a régi gyakorlattal, amikor február utolsó vagy március első hétvégéjén került sor az esztendő első fordulójára. Most rövidebb a szünet, ami érthető, hiszen mi másért tette volna kötelezővé az MLSZ a fűthető pályák megépítését, ha nem akarná már télen is játszatni a csapatokat.

A szakma rengeteget emlegette ennek a fontosságát, emlékezhetünk három hónapos szünetekre is, ami nonszensz, gátja a fejlődésnek, arról nem is szólva, hogy a csapatok hosszú időre eltűnnek a fogyasztók, azaz a szurkolók szeme elől, ami az üzletnek sem tesz jót. Azt most ne firtassuk, hogy a magyar futball mennyire üzlet, maradjunk annál, hogy a megszokottnál jóval rövidebb lett a felkészülés időszaka, és ma már mindenki éles meccsen szoríthat a kedvencei sikeréért.

Jellemző persze, hogy akadt olyan edző, aki kesergett egy sort, mert neki érzése szerint még két hétre szüksége lett volna a tökéletes felkészítéshez, de annyi baj legyen, a magyar futball talán éppen a kifogásokban a leggazdagabb. A lényeg az, hogy az infrastruktúrát tekintve valóban nagyot lépett előre a sportág élvonala, sőt, ki is emelkedett, hiszen a környező országokban még eltart egy ideig a téli szünet. A keretek, a feltételek ma már adottak a jó labdarúgáshoz, lassan egy évtizede zajlik ez a fejlesztés, most újabb szintet lép a korai folytatás lehetőségével, és éppen ezért adódik a kérdés: akkor viszont miért nincsen jó, európai mércével jó labdarúgásunk?

A válasz persze aligha fogalmazható meg kielégítően egyetlen hasábnyi helyen, de annyi biztosan látszik, hogy

a remek kereteket nem sikerül megtölteni színvonalas tartalommal.

Az emberi tényező minősége, a kellő tudás pedig fontosabb a feltételeknél is, lásd például az utóbbi terén hozzánk képest jócskán lemaradt horvátok futballját és futballistáit. Persze, minden kezdet magában hordja a reményt is: hátha most, az új idényben a tartalom szintje közelebb kerül a keretekéhez.