Pál-Szabó Norbert Európa-bajnok lett a serdülő-válogatottal

– Hogyan ismerkedtél meg a vízilabdával?

– Édesanyám szerette volna, hogy megtanuljak úszni, így kerültem az uszoda világába. Az oktatóm ajánlására kerültem id. Cseh Sándorhoz, és ő javasolta, hogy próbáljam ki a vízilabdát. Az első edzés rögtön nagyon tetszett, mert már akkor labdáztunk, így ott ragadtam. Az évek alatt több edző keze alatt is megfordultam, a már említett mesteren kívül Urbán Lajos, Hangay Róbert és Hangay Zoltán is sokat foglalkozott velem.

– Miként alakult a válogatottbeli karriered?

– Először másfél évvel ezelőtt hívtak be a válogatottba, az akkor még nagyon bő keretbe, rengeteg játékost kipróbáltak az edzők, mindenkit alaposan megismertek. Az idén év eleji Eb-selejtezőkön még (a szintén szolnoki származású – a szerk.) Varga Tamás és Nádor Zsombor gardírozta együttes utazó keretébe nem kerültem be. Ezt követően a B-válogatott edzésein vettem részt – amelynek egyik edzője Hangay Róbert. Remek képzést kaptunk, és többen is együtt kezdhettük a nyári felkészülést az A-csapattal.

– Óriási bizonyítási vágy dolgozott bennem, és az immáron Derekas Szilárd, Vincze Balázs és Kiss Csaba vezette stáb döntése alapján én is utazhattam Burgaszba. Ketten voltunk centerek Barics Bencével, de a keret egyik nagy erősségének számít, hogy sok játékos képes bekkelni és centerezni is egyaránt. Ez rám is igaz, hiszen a szolnoki gyermekcsapatban centerként, míg a két évvel idősebb serdülőben védőként kaptam lehetőséget a szezon során.

– Mely ellenfeleken át vezetett az út a dobogó legfelső fokáig?

– A csoportkörben ugyan a horvátoktól kikaptunk 9–8-ra, de a második helyen továbbjutottunk, és a nyolcaddöntőben az oroszokat magabiztosan, míg a negyeddöntőben a szerbeket óriási harcban vertük: az utolsó két percben fordítottunk egygólos hátrányból. Az elődöntőben az olaszokat és a montenegróiakat is lehengerlő játékkal győztük le, és lettünk aranyérmesek. A csapat ereje abban rejlett, hogy bár mindenki nagyon különböző egyéniség, együtt éppen ezért alkottunk roppant erős gárdát.

– Hogyan értékeled a saját teljesítményedet, és miben kell még fejlődnöd?

– Úgy érzem, megháláltam a bizalmat, elsősorban sok kiharcolt emberelőnnyel, illetve gólpasszokkal. Nagyon sokat fejlődtem az edzőtáborok során is, viszont továbbra is dolgoznom kell azon, hogy minél gyorsabban reagáljak mind fejben, mind fizikailag a történésekre a vízben. Rövid távon a legjobb úszók közé tartozom, viszont hosszabb távokon is tartanom kell az iramot az ellenfelekkel a jövőben nemzetközi szinten is.

– Fizikálisan két évvel ezelőtt kezdtem el igazán megerősödni, amikor Hangay Róbert irányításával kondicionális edzésekre is jártam már, saját testsúlyos gyakorlatokat végzek azóta is szárazföldön, valamint a vízben medicinlabdás feladatokkal próbálom magam felépíteni és további izmot felszedni. A Széchenyi István Gimnáziumba járok, így lehetőségem volt év közben, a délutáni edzések mellett heti kétszer reggel is edzeni.

– A nálam két évvel idősebb serdülőcsapattal bronzérmesek lettünk az OB I-ben, ami óriási eredmény volt, és arra készülünk, hogy a következő szezonban is hasonló sikerekben legyen részünk. Hosszabb távon szeretnék OB I-es vízilabdázó lenni, és stabilizálni helyemet a korosztályos válogatottban, valamint egyszer bemutatkozni a felnőttek között, de ez még odébb van.

Olimpiai bajnok a példakép

– Az idén nyáron visszavonult Kis Gábor a példaképem, és nem csak a posztjából adódóan, hanem a tudása, eltökéltsége és a személyisége miatt is – jegyezte meg Pál-Szabó Norbert.

– Nem mellesleg a hobbink is közös, hiszen számomra is örök szerelem a horgászat, ami remekül kikapcsol. Az Európa-bajnokságról hazaérve is az első dolgom volt elmenni az egyik közeli tóhoz pecázni, néhány nap múlva pedig indulunk nyaralni, amit az Eb-szerepelésem miatt augusztusra halasztottunk.