2020. 02. 18. 06:30 | [email protected]

Kérdés, mennyire jó hír, de ha mindenütt bejön a papírforma, tavasszal másfél hónapon belül hat Veszprém–Szeged férfikézilabda-rangadót rendeznek. Az NB I alapszakaszában – a decemberi, veszprémi 29–28-at követően – április 11-én csap össze ismét a két fél, majd aligha kérdéses, hogy május végén az oda-visszavágós bajnoki döntőben is találkoznak. Mint ahogy minden bizonnyal a Magyar Kupában is; a Veszprém már bejutott a legjobb négybe, ahová a Szeged a Ferencváros kiverésével követheti.

Ez sem kevés – sőt talán máris túl sok –, de a java a Bajnokok Ligájában jöhet.

Azzal ugyanis, hogy a bakonyiak a múlt szerdán egy góllal kikaptak Kielben, az alföldiek pedig vasárnap 32–29-re felülmúlták a Paris Saint-Germaint, egymás felé is tettek egy lépést.

Hiszen ha a Veszp­rém a következő fordulóban legyűri a Montpellier-t, csoportmásodikként zár, míg a Szeged valószínűleg – hacsak nem nyer Flensburgban és Barcelonában is –, harmadikként horgonyoz le. Ebben az esetben pedig, ha a nyolcaddöntőt veszik, összeakadnak a negyeddöntőben. Azaz egymáson át, a másik rovására vezethet az utuk az áhított kölni végjátékba. Egyikük azért vágyik oda, mert 2014-től egy kivétellel mindig a Final Four részese volt, másikuk azért, mert még sohasem ért e magasságba.

Így aztán érthető, ha minden megengedett eszközt bevetnek majd a diadal érdekében. És jogos aggály, hogy akár egy-két megengedhetetlent is. Azért is, mert nemzeti szinten ma ez a legkiélezettebb klubrivalizálás Európa-szerte. Másutt jobban szóródnak az esélyek és az indulatok, vagy éppen egyetlen gárda magaslik ki a masszából, de a kettős versenyfutás magyar sajátosság.

Bő tíz éve lokális délszláv háború jegyeit viselte magán a 2008-ban abnormalitásba torkollt ütközet, aztán békésebb idők jöttek. 2015-ben még az is megesett, hogy az utolsó pillanatokban Nagy László egészen különleges gesztussal az ellenfél búcsúzó csapatkapitányának, Vadkerti Attilának adott gólpasszt.

Idén effélére ne számítsunk. A jelenlegi keretek között nincsenek mély sportbarátságok – ám remélhetőleg ellenségképek sem. Bár ha két vadidegen együttes feszül egymásnak hat hét alatt hatszor, akkor is óhatatlanul felgyülemlenek a sérelmek. Minden pofonnak utóélete lesz, ezért sem köt le senki senkivel két-háromnál több edzőmérkőzést.

Ehhez képest hat Szeged–Veszprém-kézitusa vár ránk. Még nézőként is kíván némi önmérsékletet, hogy a végére be ne csavarodjunk.

Címkék

Hozzászólások