13°
21°
2018. 06. 15. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Tartozom egy bocsánatkéréssel, már ami a magyar férfi-kézilabdaválogatottat illeti. A januári Európa-bajnokság végén ugyanis eltemettem ezt a csapatot erre az olimpiai ciklusra. Jó okom volt rá a csehek elleni kilátástalan mérkőzés és a pont nélküli kiesés után. Ráadásul a vébékvalifikációra Szlovéniát sorsolták mellénk, a világ jelenleg egyik legjobb válogatottját. Aztán erre jött a koperi csoda, és a veszprémi embertelen küzdelemmel tette fel rá a koronát a csapat. Aki csak egy kicsit is jártas a sportág berkeiben, az tudja, hogy miért volt az elmúlt évek két legfontosabb kézilabda-mérkőzése ez, hiszen a vébéről lehet könnyebben kijutni az olimpiára, a többi lehetőség a csoda kategóriába tartozik.

Hogy mekkora tettet hajtottak végre Lékaiék, azt a szlovénok közelmúltja bizonyítja. A vébé bronzérme nem kíván kommentárt, de a játékuk alapján a januári Eb-n is éremért játszhattak volna szomszédaink, ha az első két meccsüket nem csalják el a bírók. Most azonban nem bírózhatnak, sőt, a két meccs alapján inkább bennünk lehetne hiányérzet ezen a téren. De ez már senkit sem érdekel, mert

a kvalifikáció legnagyobb meglepetését szolgáltatva kiütöttük a párharc első felvonására kissé nagy mellénnyel érkező riválist,

amely aztán Veszprémben már nem tudta kijavítani a hibáját.

Rengeteg elemzés lesz olvasható a következő napokban arról, hogy mi volt ennek a sikernek a titka. A legfontosabb nyilvánvalóan az agresszív védekezés, amelyben Ilyés Ferenc és Nagy László reaktiválásával fizikálisan és fejben erősebbek voltunk ellenfelünknél. Külön meg kell még említeni Székely Mártont, a Tatabánya kapusát, ő volt a meglepetésfaktor, mert talán nem ismerték annyira a szlovénok, mint Mikler Rolandot. De persze a többiek is mind hozzátették a magukét, sehol nem volt lyukas a csapat. A tempókézilabdás filozófiájáról ismert Vranješt is dicséret illeti, mert ezúttal az „emberanyaghoz” választott taktikát.

Viszont ha kiörömködtük magunkat, akkor őszintén szembe kell nézni azzal, hogy Nagy vagy Ilyés nélkül mire megy ez a csapat. Arról nem is beszélve, hogy a veszprémi és a válogatottbéli sikertelenség miatt a drukkerek által már „menesztett” Vranješ vajon maradhat-e – mert egy ilyen győzelem után azért furcsa lenne elküldeni.

Az alapkérdés tehát az, hogy vajon egyetlen hatalmas bravúrt láttunk vagy a jövő sikereinek első felvonását? Reméljük, utóbbi a helyes válasz.

Hozzászólások