2020. 05. 06. 06:30 | [email protected]

A bajnokságok újraindulásáról egyelőre csak találgatások vannak, de edzésen már gurulhat a labda. Utolérni egyelőre bajos, de majdcsak visszatér az erőnlét is. Néhány hét kihagyást ugyan nem lehet egyik napról a másikra a bepótolni, de a szorgos munka meghozhatja gyümölcsét.

Egyelőre még ott tartunk, hogy minden járványügyi szakember csuklani kezdene egy heveny mezcsere láttán, de az edzők megkezdhetik gatyába rázni csapataikat. Ezzel együtt a következő bajnokság csapatának összetételén is törhetik fejüket. A játékospiac is megsínyli a járványt, a gazdasági visszaesés a sportban is érezteti hatását. A szakvezetők számára fogas kérdés, hogy tudnak-e a korábbinál olcsóbban játékost vásárolni, és milyen áron tudnak megválni nélkülözhetőnek ítélt futballistáiktól.

Az egyesületek óvatosan nyúlkálnak a trezorba, csak kecsegtető ajánlattal lehet tőlük kicsalni egy kis pénzt. Égető szükségük van az eladásban érdekelteknek arra, hogy kellő mértékben feldicsérjék portékájukat. Ahogy ezt a használtautó-hirdetések megfogalmazói is teszik. Az világos, hogy ereje teljében lévő gólvágót bagóért most sem lehet megszerezni, hiszen egy gyári állapotú, nagy teljesítményű sportkocsi mindig jó áron fog gazdára találni. Ám a többi szegmensben talán nem lehetetlen csiszolatlan gyémántra lelni. Keveset futott, megbízható, olcsón üzemeltethető, sok extrával fölszerelt, törésmentes darabot keres mindenki, lehetőleg olcsón. Nem meglepő, hogy majdnem minden kocsi ilyennek van feltüntetve. Ahogy kétballábas, fejlődésképtelen, rossz erőnlétű játékos sincs eladó, csak csupa labdazsonglőr várja a jelentkezőket.

A csapatoknak meg kell gondolniuk, hogyan gazdálkodnak a játékosállományukkal, hiszen a kínálati piacnak is sok buktatója van.

Mit tehet egy csapat, ha például a védelem tengelyébe keres valakit, aki mögött nyugodt lehet a kapus, és képes védőtársait úgy irányítani, hogy a támadásokat is segíteni tudják. Nepperül ez egy nem dohányozó svájci nyugdíjas nőtől származó, 2000 köbcentis, 250 lóerős, sok extrával felszerelt, bőr belsővel rendelkező városi terepjáró, kapcsolható összkerékhajtással. Bár tízéves, mégis kevés kilométeres, hiszen csak a templomba és a boltba jártak vele. Azért olcsó, mert kell a hely a kereskedőnek az udvaron, ezért hamar túl akar adni rajta. Vajon le szabad-e csapni egy ilyen, gyanúsan jónak tűnő vételre? Vagy maradni kell a régi családi autónál, azaz a kicsit lomha, de megbízható söprögetőnél, akit ráadásul a közönség is szeret. Nehéz idők nehéz kérdése ez.

Hozzászólások