2020. 04. 04. 06:30 | [email protected]

Mindig is megmosolyogtat, amikor egy klubvezető a klubhűséget kéri számon a sportolóján. Nem a gyereken, hanem a felnőttön, akit éppen ő szerződtetett, ő csábított el máshonnan, tudván tudva, hogy a profizmus világában a pénz beszél, nem holmi érzelmek. A klub iránti hűség a szurkolóké, akik zömmel családi hagyományként beleszületnek egy közösségbe, amely él-hal a szeretett csapatért, és kitart mellette jóban és rosszban is. Mármint ideális esetben és fejlett futballkultúrájú országokban.

A futballista – de beszélhetünk kézilabdázóról, kosárlabdázóról és még sok sportág képviselőjéről, az egyszerűség kedvéért maradjunk a futballnál – a klubhoz nem hű, hanem elkötelezett: amíg oda köti a szerződése, mindent megtesz, tudása javát nyújtja a sikeréért, lényegében azért, hogy a klub prosperáljon, a szurkolói pedig boldogok legyenek. Ő pedig persze felveszi az ezért járó, nem kis pénzt.

Ez azonban az alapeset, természetesen akadnak kivételek, akik pályafutásukat egy-két klubnál töltik el, ám a kettő nem zárja ki egymást, ehhez ugyanis az is kell, hogy azon az egy-két helyen a teljesítményéhez méltóan meg is fizessék. Mindez roppant ridegen hangzik, szerencsére a sport, a futball a természete okán mindezt képes megtölteni rengeteg érzelemmel. A pályán ennek számtalan jelét láthatjuk, elég csak a nagy csaták győzteseinek és a veszteseinek az arcát nézni: abban a pillanatban egész biztosan nem a bankszámlájukon jár az eszük. A legszűkebb elitben a minél magasabb fizetés pedig már nem is az összegről, hanem a presztízsről szól: a jövedelem rangsorol, előkelő helyet tükröz a világ legjobbjai között.

Éppen ezért érdemel kalapemelést manapság az, amikor a játékosok a válság idején belemennek a bérek megcsappantásába.

Ez nem klubhűség, hanem lojalitás a klub és valahol a sportág iránt. Ezért jó olvasni például azt, hogy a Barcelona futballistái azzal a feltétellel mentek bele a hetvenszázalékos csökkentésbe, hogy a klub alkalmazottjainak a fizetése érintetlen marad.

A jelenleg a Boca Juniorsban játszó Carlos Tévez pedig kimondta, hogy ő és társai akár hosszú ideig vidáman megélnek frissen érkezett pénz nélkül, ő azokért aggódik, akik reggel hatkor kelnek, este térnek haza, és éppen csak kijönnek a hónap végén a bérükből. A legjobb az, hogy ezek nem elszigetelt példák, nagyon sok dúsgazdag sztár mutatja meg, nemcsak a pályán, hanem a hétköznapi életben is képes nagyszerűt nyújtani.

Ám alapos a gyanú, hogy a kettő gyakran nagyon is összefügg.

Hozzászólások