Világbajnoki ezüstérmes testépítő lett a mezőtúri családanya

A testépítő verseny athéni megméretésén nyerte el az ezüstérmet a mezőtúri származású sportoló. Nem mindennapi felkészüléséről és a kitartás erejéről mesélt.

– 2012 decemberében adtam életet a kisfiamnak. A terhesség során jócskán felszaladtak rám a plusz kilók. Ennek a közérzetem mellett az egészségemre is negatív hatása volt – kezdte Mónika.

A vérnyomásában és a cukrában jelentkezett probléma. Tudta, hogy változtatnia kell. Elkezdett egy edzőtanfolyamot. Rengeteget tanult, családja mindenben támogatta, így szinte szárnyalt az ismeretek elsajátításában.

– Nagyon szorgalmas voltam, a szakoktatók is felfigyeltek rám. Azt hiszem, megláttak bennem valamit – mesélte mosolyogva. Aztán megkérdezték tőle, lenne-e kedve indulni egy testépítő versenyen. – Az első reakcióm az volt, hogy én??? Hát édesanya vagyok! Erre azt felelték, pont azért! – elevenítette fel a sportoló.

Azonnal bele is vágott a felkészülésbe. A szövetség először minősítette az indulókat a test izmai alapján. Mónika arany besorolást kapott, ami egy nagyon erős visszaigazolás volt számára a folytatáshoz. Újabb versenyén, 2015 októberében magyar bajnoki negyedik helyezést ért el, ami lehetővé tette számára, hogy részt vegyen a novemberi világbajnokságon, amit a fővárosban rendeztek.

– Erős volt a mezőny, nyolcvan indulóból a középmezőnyben végeztem, de ezt is remek élményként éltem meg – idézte fel Mónika. Majd hozzátette, a sikernek ára volt. Az egészsége megsínylette a felkészülést. A drasztikus diéta és a nagy súlyos edzések negatív hatással vannak a női testre.

– A folytatáshoz keresnem kellett egy olyan edzőt, aki mindezek figyelembevételével tud segíteni nekem. Szerencsére megtaláltam Kőszegi Rajmund, illetve Lantos Johnny személyében! Na és persze a péceli edzőteremnek is sokat köszönhetek. Mintha a második otthonom lenne.

Az idei athéni világbajnokságig Mónika teljesen átformálta étkezését. Büszke rá, hogy ebben nem kellett mások segítségét kérnie. A sportoló nem fogyasztott édességet, édesburgonyát, halféléket viszont annál inkább. Néha pedig némi rizst is engedélyezett magának.

– A mi sportunk magányos tevékenység. Határozott célokkal, komoly haladási ütemtervvel. Voltak gyenge pillanataim, amikor majdnem kibontottam a túró rudit vagy megkóstoltam a csülkös bablevest, amit a családnak főztem. Ilyen apróságokkal is el lehet rontani az egészet. Sokszor a férjem tartott vissza, hálás vagyok, hogy ilyen társam van – mesélte.

Arról szintén beszélt, hogy egyszer nem engedték be egy étterembe. Ő jelezte, hogy sajátos étrendje van, csak a maga által készített adagot eheti, de ezt nem fogadták el.

– Egy padon ebédeltem, azután csatlakoztam a családhoz. Sokan nem értik, hogy miről is szól ez. Ám emiatt nem hibázhatok a felkészülésben. Mónika betartotta a szabályokat. Ahogyan fogalmazott, minden nap úgy ébredt fel reggel, hogy látja maga előtt a célt.

– Izgultam persze, de élvezni szerettem volna. A színpadon feloldódok, ott érzem igazán, hogy minden erőfeszítés megérte. A görög helyszínen sokan voltunk, bele sem gondoltam, mi történik éppen. Többször is kihívtak, összemértek azokkal a lányokkal, akikkel a végső körbe jutottunk. Az első és második hely között mozogtam, végül ezüstérmet kaptam. Hihetetlen érzés! Alig fogtam fel! Én és a családom is nagyon büszkék vagyunk.

Mónika mentálisan és fizikailag egyaránt sokat fejlődött. Azt vallja, hogy egy ilyen folyamat során nagyon sokat tanulhatunk önmagunkról, ami az eredmények mellett szintén értékes ajándék. Az pedig, hogy ezzel gyermekének is példát mutathat, talán a legnagyobb siker számára.

A mindennapokban sem pihen

Amellett, hogy fodrászként dolgozik, maga is edző. Egy péceli teremben ad órákat, méghozzá abban, amelynek olyan sokat köszönhet. A verseny alatt végig egy emberként szurkoltak neki, korábbi, hazai megméretéseire ki is látogattak. Ezért roppant hálás az ezüstérmes bajnok. Amikor szabadidejében nem a családjával van, szívesen fut. Ez teljesen kitisztítja a gondolatait, szinte együtt lélegzik a természettel, így töltődik fel igazán.