SZOLJON
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál
november 3., vasárnap
Kenyérrel, borral és szalámival fogadják a Bajnokot a város határában. A Kossuth téren ezrek köszöntik, őszirózsacsokrot kap, és dobogó várja. A Bajnok feláll a tetejére, felcsendül a Himnusz, akárcsak a messzi Szöulban. A tér egyik fele sír, a másik énekel. A Bajnok három évvel később visszatér. 1991, Hódmezővásárhely, újabb népünnepély. Egy kislány odaszalad hozzá, és megfogja a kezét. A polgármesteri hivatalba már nem léphet be, a Bajnok vigasztalja, hogy ne sírjon, és megígéri, küld meglepetést. Hamarosan csomagot hoz a postás, a Bajnok levelet írt a kitartásról, fürdőruhát is küldött. Az ötéves kislány belebújik, és kijelenti: ő is olimpiai aranyérmes lesz.
Eltelik huszonegy év, 2012. augusztus 9., dél környéke London, a 26 éves, hódmezővásárhelyi Risztov Éva az első helyen csap célba tíz kilométeres nyílt vízi úszásban, különleges kitartását bizonyítva akkor győz az olimpián, amikor arra már nem sokan számítottak. Rengeteg gratuláló üzenetet kap, és megakad a szeme az egyiken. A feladó a Bajnok: Egerszegi Krisztina.
A sport inspirál, a bajnokok újabb bajnokokat szülnek, Egerszegi Krisztina pedig generációknak adott löketet a céljaik eléréséhez.
Nemcsak Risztov Éva, hanem többek között a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka is vallott arról, hogy gyerekként vagy ezerszer megnézte az Egerszegi sikereiről szóló filmet. Hollywoodi történet, nem csoda, hogy őt is magával ragadta.
Aki látta, annak Vitray Tamás hangján ma is megszólal a fejében, hogy „gyere, Egérke, gyere, kicsi lány”, amikor az alig 14 éves és 45 kilós Egerszegi Krisztina az egész világot megdöbbentve győzött 200 méteres hátúszásban Szöulban 1988-ban. Azóta is ő a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok. És ez még csak a kezdet volt, négy évvel később Barcelonában három aranyat szerzett, majd 1996-ban Atlantában még egyet, ami után 22 évesen ötszörös olimpiai bajnokként (plusz egy-egy ezüsttel és bronzzal a tarsolyában) szakított az élsporttal.
Azóta visszavonultan, a családjának él, ritkán szólal meg, és mintha megállt volna körülötte az idő. Az 1996-ban olimpiai aranyérmes Czene Attila mesélte, hogy még mindig Egérke néven van elmentve a száma a telefonjában. A ma ötvenéves Egerszegi a háttérben maradt, de nem tétlen, az Úszó nemzet programmal járja az ország uszodáit, ösztönzi a gyerekeket a mozgásra. „Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek” – így határozza meg önmagát. Nekünk pedig örökre bajnok marad, méghozzá a legtisztábbak közül való.