Döntések

Teljesen érthető, hogy ha egy futballistánk szintet lép, a korábbinál magasabban jegyzett bajnokságba szerződik, annak örülünk. Ez mégis csak honfitársunk elismerése, valahol minősít is, hogy egy ország mennyi topligás labdarúgóval büszkélkedhet, és úgy vagyunk vele, hogy a lépése biztos megfontolások alapján született meg, az nagyban segíti a karrierjét, mi több, hatalmasat lendíthet is rajta.

Így voltunk ezzel akkor is, amikor Szalai Attila a Hoffenheimbe igazolt. Tudtuk, hiszen rendszeresen olvastuk, hogy visszatérően jó teljesítményt nyújtott a Fenerbahcében, márpedig a török bajnokságot köztudottan az erősebbek közé sorolja a szakma, még ha nem is tartozik az öt – angol, spanyol, olasz, német, francia – ligába. Úgy éreztük, és nyilván így volt ezzel a menedzsmentje és persze ő maga is, hogy megérett a komolyabb kihívásokra, és amikor jött az ajánlat a Bundesligából, nem szabadott nemet mondani. Ma már tudjuk, talán kellett volna, ez a húzás nem jött be. Mentségére szóljon, hogy sok segítséget nem kapott az edzőjétől, aki azonnal betette középső védőnek, arra a posztra, amelyen az összeszokottság alapkövetelmény, fokozatosan illik valakit beépíteni, és 

Sallai Roland fordított utat járt be. Ő a Bundesligában lett nevet szerzett futballista, a Freiburgban vált ismertté, ha a legjobb formája csúcsán nem sérül meg tavaly, talán ez az ismertség nagy elismertséggé is alakulhatott volna, de így sem panaszkodhatott. Szivárogtak hírek a Premier League-ből érkező érdeklődésekről is, a játékos elmondta, ő maga is oda vágyna elsősorban, aztán olvashattunk olasz élklubokról is, amelyek kiszemelték maguknak. Ezek után okkal okozott megütközést és némi csalódottságot, hogy a Galatasaraynál kötött ki, hiszen topligából a törökbe menni, talán nem nevezhető előrelépésnek. Anyagilag biztosan az, de szakmailag nem tűnik annak, holott a Galatasaray magasan jegyzett csapat Európában.

És nem is lenne baj, ha jól teljesítene, de erről sajnos szó sincs, és a török média a szurkolókkal karöltve egyre kíméletlenebbül szedi le róla még a keresztvizet is. Ma nagyon úgy látszik, hogy ez a fordított döntés sem volt jó, Sallai a tudása töredékét sem tudja megmutatni, annyit sem, amennyivel befutott Freiburgban. Közhely, hogy egy döntésről csak később tudjuk meg, helyes volt-e, és egy futballista esetében óriási a tét: az egész karrierje.