A nehezebb út

A „Messi vagy Cristiano Ronaldo a legnagyobb?”-vitában én sokáig Zlatan Ibrahimovicra szavaztam. Sőt, nálam még mindig „Ibrakadabra” a futball igazi varázslója, de bevallom, C. Ronaldóról gyökeresen megváltozott a véleményem. Hosszú éveken át úgy voltam vele, mint Petőfi a zordon Kárpátokkal: tán csodáltam, ámde nem szerettem. A Sporting Lisszabonban még fel sem figyeltem a húszon inneni ifjoncra, a Manchester Unitedben aztán megtanultam csodálni, de megszeretni sem ott, sem a Real Madridban nem sikerült. Hiányoltam belőle a spontaneitást, a lazaságot, a zsenialitást, ugyanakkor díjaztam az őrült elszántságát, elhivatottságát, aminek köszönhetően a labdarúgás minden megtanulható elemét elsajátította.

Számos magyar játékossal ugyanis éppen az a fő bajom, hogy nem csak a képesség, hanem a szándék is hiányzik belőlük a fejlődéshez. Pedig érdemes lenne megszívlelniük egyetlen aranylabdás honfitársunk, Albert Flórián intelmeit; a Császár utolsó találkozásunkkor, a hetvenedik születésnapjára készülő interjúban fogalmazott így: „Az istenáldotta, született tehetség szólam. Az biztos, hogy a génjeinkben hordozunk valamit, de például lőni az tud rendesen, aki az edzések után megkéri a kapust, hogy maradjon még kinn, és addig rugdos neki, amíg bírja. Amit nem szabad sajnálni, az az idő. Mármint ha futballista akarsz lenni.”

C. Ronaldo nem sajnálta az időt. Hiszen futballista akart lenni, méghozzá a legjobb.

Kivételes képességek híján kivételes szándékkal. Amikor azt olvastam róla, hogy naponta háromezer felülést is elvégez, mert még tévénézés közben is nyüstöli magát, kezdtem megszeretni. Aki csak napi háromszázzal próbálkozott, annak nem kell magyaráznom, miért. Aztán a krisztusi korban, mindenféle valutában mérve multimilliárdosként, a Real Madridban 292 mérkőzésen szerzett 311 góllal a háta mögött keresett új kihívást magának, és a Juventushoz szerződött. Mindig a nehezebb utat választotta. A pokróckemény bekkekről híres olasz ligában is döntögette a védőket és a rekordokat, és innentől, magamat is meglepve, már egyenesen szurkolok neki. Ezért sajog most a szívem. Mert ma a Puskás vagy a Groupama Arénában ellene szurkolhatnék. Azok után ugyanis, hogy visszatért a Manchester Unitedbe, és a Newcastle elleni, múlt szombati bemutatkozásán mindjárt két gólt hintett, kedden a Bajnokok Ligájában a Young Boys otthonában fut ki a pályára. A svájciak pedig, ugyebár, éppen a Ferencvárost ejtették ki a BL-pótselejtezőben.