Életrevalók

Körülbelül úgy éreztem magam, mint akinek a lelke a testén kívülre került. Pedig az a test szépen, elegánsan, fekete-fehérben ült az egyik padban, amikor elé rakták a matek érettségi feladatokat. 

Bár a felügyelőtanár kedves és mosolygós volt, ez nem pótolta a tantárgybéli tudásom hézagait. 

Éppen ezért „segítséghez” folyamodtam, a szoknya szélében elrejtett kis cetlik formájában, melyek egy-egy fontos képletet tartalmaztak.

Csakhogy, az egyik sorstársamat elkapták, miközben hasonló módon próbált cselezni, és abba is hagyatták vele a vizsgát. A szívem a torkomban dobogott, így még kevésbé tudtam koncentrálni a feladatokra. Úgyhogy remegő térdekkel kikéredzkedtem a mosdóba, és megsemmisítettem a bizonyítékot még felhasználás előtt. Így is átmentem. 

Mióta vannak diákok, létezik a puskázás is. Cikkünkben is olvashatnak arról, hogy hány és hányféleképpen tudnak segítséget gyártani maguknak a leleményes nebulók. És ma már a technológia eddig elképzelhetetlen módokat, lehetőségeket teremt a "súgásra". Egészen elképedtem kolléganőm írásán, ami ezeket mutatja be. Hol vannak már a papírfecnikre írt hangyányi betűk! 

Egy valami nem változott az évszázadok, évtizedek során: a diákok szemfülessége, és az, hogy nem sajnálják az időt a különböző módszerek kidolgozására. Lehet, de csak lehet, hogy ennyi idő alatt akár meg is ragadhatna az agytekervényekben az a bonyolult képlet, réges-régi évszám. 

Bár, az életben talán nem is az a képlet vagy évszám, hanem éppen a leleményesség  húzza majd ki őket egy-egy nehéz helyzetből.