Egerig jutott Csinos hátán a fiatal lány

Kovács Berta

A szeptemberben a nyolcadik osztályt kezdő leány­ négy éve ismerkedett meg a lovaglással.

– Ferenc, a nevelőapám vett egy lovat, de akkoriban még nem vonzott a lovaglás. Anyu viszont azt mondta, ha már van ló, akkor ő megtanul lovagolni. Gondoltam, akkor én is. El is mentünk egy szolnoki lovas­oktatóhoz – idézte fel a kezdeteket Zoé. Annyira megtetszett neki ez a hobbi, hogy azóta már saját lova is van, egy barátságos kanca, „akit” Csinosnak hívnak. A portán, ahol tartják, két másik ló társaságát is élvezheti.

Télen ritkábban lovagolnak, nyáron viszont Zoé igyekszik minél többször felülni kedvence hátára. Sőt, nemrégiben ellovagolt Egerig meg vissza, ami nem csekély távolság.

– A nevelőapám ötlete volt, hogy lóval menjünk az egri Nagy-Eged hegyen lévő hétvégi házunkig. Hívtunk másokat is, de többen visszakoztak, így végül a múlt hónapban hatan vágtunk neki az útnak.

A leány természetesen Csinos­ hátán. A sátrakat és az ellátmányt szerencsére nem a lovasoknak kellett cipelni, arra­ ott volt egy kis ­teherkocsi.

Az első pihenőjük Jászalsószentgyörgyön volt, ahol a határban felverték a sátrakat, és e helyen csatlakozott hozzájuk Ferenc fia is. Másnap Kál-Kápolnáig jutottak, ott a lőtéren ütöttek tanyát, harmadnap pedig korán keltek, mert előttük állt még a Verpelét-Egerszalók közötti kanyargós útszakasz, melyen szerettek volna még a nagy forgalom beindulása előtt átjutni, így végül fél nyolcra már célhoz is értek. A házhoz a lovakat nem tudták felvinni, így a hegy lábánál verték fel a sátrat, és váltották egymást, ki lent, ki fent tartózkodott, mert persze a tábort és a lovakat csak nem lehetett magukra hagyni.

Visszafelé már gyorsabban haladtak, két nap alatt megjárták a hazavezető utat, bár akkor volt a legmelegebb.

Hogy mi adta a legnagyobb kihívást a túra során?

– A forgalom! – vágta rá nyomban Zoé. – Ott ­suhantak el mellettünk a teherautók, kamionok. Kál alatt pedig van egy autópálya, ott egy felüljárón kellett áthaladnunk. Csinos­ nem félős, de ott megijedt, és elszaladt velem, nagyon nehéz volt rávenni, hogy átmenjen a felüljárón! Az utolsó túranap volt a legfárasztóbb, akkor volt a legmelegebb is, mindenkiről szakadt a víz. Hazaértünk, első dolgunk volt, hogy a lovaknak adjunk enni, inni. A lovakon nem látszott, hogy nagyon elfáradtak volna, az ételen még össze is vesztek – mesélte a lány. – De a túrán még jobban összekovácsolódtunk Csinossal. A lovaglásban a lóval való kapcsolat a lényeg!

Hamarosan pedig újabb lovas kirándulásra indulnak.

A ló szeretetén van a hangsúly, „lósuttogó” táborban is járt már

Zoé volt már „lósuttogó” táborban is, ahol Mészáros ­Gyulától tanulta a lóval való, szereteten alapuló bánásmódot, és arra törekszik, hogy saját lovánál is alkalmazza az elsajátítottakat. Úgy ­látszik, sikerrel, mivel érzi, hogy ­Csinos őt szereti a legjobban.

Nagymamája, Szabó Lászlóné pedig elárulta, unokáját motiválni is a lovaglással lehet leginkább. Jó bizonyítványát is egy kaposvári lovastáborral jutalmazza a család.

Zoé egyébként több osztálytársát is megfertőzte már a lovaglás szenvedélyével, és mint vallotta, felnőtt korában is egész biztosan fog lovat tartani, bár versenyekre járni nincs szándékában. Hobbi szinten azonban mindenkinek ajánlani tudja a lovaglást.