2017.07.16. 13:30
Egerig jutott Csinos hátán a fiatal lány
Lovas nemzet a magyar, bár sok helyen nem nyílik alkalmuk a gyerekeknek közelebbi kapcsolatba kerülni az ember sörényes-patás társával. Pedig napjaink fiataljait is magával tudja ragadni a lovaglás szenvedélye, az állat szeretete – ahogy az újszászi Kárpáti Zoét is.
Kárpáti Zoé és lova, Csinos elválaszthatatlan pajtásokká váltak az utóbbi időben.
Fotó: Kovács Berta
Kovács Berta
A szeptemberben a nyolcadik osztályt kezdő leány négy éve ismerkedett meg a lovaglással.
– Ferenc, a nevelőapám vett egy lovat, de akkoriban még nem vonzott a lovaglás. Anyu viszont azt mondta, ha már van ló, akkor ő megtanul lovagolni. Gondoltam, akkor én is. El is mentünk egy szolnoki lovasoktatóhoz – idézte fel a kezdeteket Zoé. Annyira megtetszett neki ez a hobbi, hogy azóta már saját lova is van, egy barátságos kanca, „akit” Csinosnak hívnak. A portán, ahol tartják, két másik ló társaságát is élvezheti.
Télen ritkábban lovagolnak, nyáron viszont Zoé igyekszik minél többször felülni kedvence hátára. Sőt, nemrégiben ellovagolt Egerig meg vissza, ami nem csekély távolság.
– A nevelőapám ötlete volt, hogy lóval menjünk az egri Nagy-Eged hegyen lévő hétvégi házunkig. Hívtunk másokat is, de többen visszakoztak, így végül a múlt hónapban hatan vágtunk neki az útnak.
A leány természetesen Csinos hátán. A sátrakat és az ellátmányt szerencsére nem a lovasoknak kellett cipelni, arra ott volt egy kis teherkocsi.
Az első pihenőjük Jászalsószentgyörgyön volt, ahol a határban felverték a sátrakat, és e helyen csatlakozott hozzájuk Ferenc fia is. Másnap Kál-Kápolnáig jutottak, ott a lőtéren ütöttek tanyát, harmadnap pedig korán keltek, mert előttük állt még a Verpelét-Egerszalók közötti kanyargós útszakasz, melyen szerettek volna még a nagy forgalom beindulása előtt átjutni, így végül fél nyolcra már célhoz is értek. A házhoz a lovakat nem tudták felvinni, így a hegy lábánál verték fel a sátrat, és váltották egymást, ki lent, ki fent tartózkodott, mert persze a tábort és a lovakat csak nem lehetett magukra hagyni.
Visszafelé már gyorsabban haladtak, két nap alatt megjárták a hazavezető utat, bár akkor volt a legmelegebb.
Hogy mi adta a legnagyobb kihívást a túra során?
– A forgalom! – vágta rá nyomban Zoé. – Ott suhantak el mellettünk a teherautók, kamionok. Kál alatt pedig van egy autópálya, ott egy felüljárón kellett áthaladnunk. Csinos nem félős, de ott megijedt, és elszaladt velem, nagyon nehéz volt rávenni, hogy átmenjen a felüljárón! Az utolsó túranap volt a legfárasztóbb, akkor volt a legmelegebb is, mindenkiről szakadt a víz. Hazaértünk, első dolgunk volt, hogy a lovaknak adjunk enni, inni. A lovakon nem látszott, hogy nagyon elfáradtak volna, az ételen még össze is vesztek – mesélte a lány. – De a túrán még jobban összekovácsolódtunk Csinossal. A lovaglásban a lóval való kapcsolat a lényeg!
Hamarosan pedig újabb lovas kirándulásra indulnak.
A ló szeretetén van a hangsúly, „lósuttogó” táborban is járt már
Zoé volt már „lósuttogó” táborban is, ahol Mészáros Gyulától tanulta a lóval való, szereteten alapuló bánásmódot, és arra törekszik, hogy saját lovánál is alkalmazza az elsajátítottakat. Úgy látszik, sikerrel, mivel érzi, hogy Csinos őt szereti a legjobban.
Nagymamája, Szabó Lászlóné pedig elárulta, unokáját motiválni is a lovaglással lehet leginkább. Jó bizonyítványát is egy kaposvári lovastáborral jutalmazza a család.
Zoé egyébként több osztálytársát is megfertőzte már a lovaglás szenvedélyével, és mint vallotta, felnőtt korában is egész biztosan fog lovat tartani, bár versenyekre járni nincs szándékában. Hobbi szinten azonban mindenkinek ajánlani tudja a lovaglást.