Vélem-én

2006.12.18. 13:41

Kukatortúra

Sasvári István

Mióta az utcánk végén nincs nagy, olyan 1100 literes szemétgyűjtő konténer, kicsit nehezebb a dolgunk. Ugyanis minden család kapott egyéni kukát. Eredetileg 240 lityiset, de ezt le lehetett cserélni kisebbre. Mi az alkalmankénti sövénynyírás okán megmaradtunk a nagyobbiknál. Abba legalább jól megtaposva belefér a nyesedék. (Lesz is olyan nehéz, hogy csak úgy nyikorognak belé a kerekek, az elgörbült tengely pedig kétcentis barázdát szánt az aszfaltba. Én meg majd'' beteszek, mire kiérek vele.) Igaz, így havonta ha egyszer kivonszolom az utca végére. Vegetációs időn kívül meg még annyiszor sem.

Aktív környezetvédő és tudatos vásárló lévén nem sok szemetet „termelek”. Két-három hetente egy normál méretű nejlonszatyor az átlag egész évben. Ezért kár is lenne télen kukát tartani, de tavasztól őszig muszáj. (Még mielőtt valaki megkérdezné, miért nem komposztálom a levágott sövényzöldet, elmondanám, hogy belvárosi lakos lévén túl kicsi az udvarom egy erre alkalmas apparátus elhelyezéséhez.) Meg is egyeztem a szomszédasszonnyal, hogy alkalmanként azt az egy szatyorkát beletehetem az övékbe. Persze van, hogy elfelejtem, és akkor egy másik szemetesben köt ki, természetesen még mielőtt azt az erre kiképzett szakemberek kiürítenék. Ettől függetlenül a szemétdíjat befizetem a 240 liter után, úgyhogy senki nem szólhat egy szót sem.

Na de visszatértve eredeti mondandómhoz, elvileg mindenkinek van saját kukája. Egészen addig, amíg el nem lopják. Szerencsére mi még nem jártunk így, de a környékünkön már számos hulladékgyűjtő edényzet esett áldozatul a szervezetten működő kukamaffiának. Ebből adódóan árgus szemekkel kell figyelni, mikor megy el a szemeteskocsi, és azonnal behozni a kiürített szemetest. Mielőtt még eltulajdonítanák, vagy egy arra tévedő kóbor autós telenyomná csomagtartónyi szemetével. Mert bizony ez utóbbira is számíthat a nem eléggé szemfüles kukatulajdonos. Bár ez nem újkeletű dolog, mert már a régit is telepakolta boldog-boldogtalan. A menetrend szerint megjelenő, számtalan csemetéjüknek kukabúvár tanfolyamot tartó kisebbségiekről már nem is beszélve.

Nem tudom, az egykor patkányemberes cégnek (Rethmann – angolul a „rat” patkányt jelent) nevezett vállalat miért gondolta, hogy a kisebb edényekkel megszűnnek a fentebb említett gondok. Szerintem nem változott semmi, sőt ha lehet, még nagyobb macerával jár a szemételszállítás. Az emelkedő áraknak pedig csak a csillagos ég szabhat határt. Nem az, nem sajnálom tőlük. De akkor fordítsanak több figyelmet felvállalt tevékenységükre, a hulladék elszállításától a megfelelő kezeléséig. A szelektív gyűjtés jó dolog, de addig, amíg nem ürítik kellő időben az erre szolgáló konténereket, még az sem nagyon tudja belerakni műanyag-, fém-, üveg- vagy papírszemetét, aki akarja. Persze az a nagyobbik baj, hogy mások mást is beledobnak. A tényleges sikerhez pedig társadalmi szemléletváltás kellene, a mindenkori országvezetéstől az egyszerű kisemberig. Ez viszont már egyáltalán nem a kommunális vállalaton múlik.

Ezek is érdekelhetik